Két friss ábra a tavaly népszámlálás KSH által közzétett adataiból.

Magyarországon a legutóbbi népszámlálás, azaz 2011 óta két vármegye lakossága nőtt csak, Győr-Moson-Sopron 4,4 százalékkal, míg Pest 10 százalék fölött - mindenütt másutt csökkent a lakosságszám. Budapesten és Pest megyében a magyar lakosság 28,4%-a élt tíz éve, most 31,5%-a.

A másik ábrán pedig az látható, hogy ezt főleg az elsősorban belföldi vándorlás táplálja, messze nagyobb mértékben, mint bárhol másutt az országban. Ennek magyarázata a korábbi kutatások alapján valószínűleg az, hogy a budapesti lakásárak növekedése és a lakáskínálat szűkössége miatt a főváros megkérdőjelezhetetlen tudományos, turisztikai, gazdasági, oktatási és kulturális és mindebből eredő munkaerőpiaci vonzereje miatt az ide költözők közül sokan már csak az agglomerációban találnak első lakást.

Az elmúlt két-három évben számos programot indítottunk az azóta megszűnt BFK-ban kormányzati támogatással a központi régió infrastrukturális fejlesztése érdekében, pontosan azt felismerve, hogy ez Magyarország egyértelmű nemzetgazdasági érdeke, hiszen - szeretjük vagy sem - nincs a tágabban vett központi várostérséghez (aminek ma már sok szempontból része a közvetlen agglomeráción túl Kecskemét vagy Székesfehérvár is) fogható gazdasági, tudományos és ipari, logisztikai központja Magyarországnak, és láthatóan itt van a növekedés motorja, mind gazdasági értelemben, mind az egyre növekvő népességszám vonatkozásában. Ahogy az élet minden területén specializálódik minden tudományág és szakterület, az itt található népsűrűségből és gazdasági erőből következő mágneshatás nem gyengül, hanem egyre csak erősödik. Ez nem jelenti azt, hogy a vidéki egyetemi és ipari központok fejlesztése nem fontos, sőt - elsősorban nem is tőlük szív el lakosságot Budapest környéke, hanem velük együtt mindenhonnan máshonnan, elég megnézni Győr példáját. De a 21. század dereka felé tartva ettől még illúzió azt gondolni, hogy a folyamat megfordítható és az emberek tömegesen visszaköltöznek a központi régióból vidékre - a KSH prognózisa szerint sokkal inkább az ellenkezője várható, a népszámlálásból most látható dinamikájú lakosságszám-növekedés a fővárosban és főleg környékén a következő 20 évben is. Mindeközben a vasúti és hév infrastruktúra kapacitáshiányos, jelentős részben leromlott állapotú és az agglomerációból ingázók közül 10-ből 6-an autóval közlekednek megfelelő alternatíva híján.

Mi következik ebből tehát közlekedési és városfejlesztési szempontból? A Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégiát (amit ugyan tavaly fogadott el a kormány hosszas előkészítés után és az uniós támogatások feltételeként, de nemrég a honlapja elérhetetlenné vált furcsa módon) és annak részeként a Budapest környéki hév- és vasútvonalak kapacitásbővítő fejlesztését meg kell(ene) valósítani, az elindított beruházások leállítása helyett inkább azok felgyorsítása lenne szükséges.

A további szuburbanizáció megfékezésére pedig a nagyrészt állami tulajdonban maradt budapesti ipari és vasúti rozsdaövezetekben a magánszférát bevonva lakásépítési programok indítása időszerűbb lenne a jelenlegi válságból való kilábalás egyik eszközeként, mint bármikor korábban - egyúttal megtiltva a további zöldfelületek belterületbe vonását az agglomerációban. A KSH friss népszámlálási adatai jól mutatják, nem véletlenül kezdtünk bele ezekbe a programokba az elmúlt években.

Ábrák innen: https://nepszamlalas2022.ksh.hu/eredmenyek/elozetes_adatok