Lázár János ma közlekedési reformnak álcázott sajtótájékoztatón próbálta menteni a saját miniszterségét a magyar vasút szolgáltatási színvonalának teljes összeomlása után. Kirúgta a MÁV vezérigazgatóját, lecserélt vezetőket, majd olyan jogszabályi módosításokat jelentett be, amik pontosan a ma újdonságként előadott tartalommal 12 éve hatályban vannak: jelenleg is van előírt minimumszolgáltatás előírva minden településre a személyszállítási törvényben. Lázár persze beszólt mindenkinek, aki kritizálni meri - természetesen a tőle megszokott útszéli stílusban nekem is.

Külön szórakoztató, hogy a főpolgármester-választás szoros eredménye kapcsán tesz megjegyzéseket az a Lázár János, akinek az embere 17 százalékkal kapott ki Márki-Zay Pétertől Hódmezővásárhelyen. De az érdemi részére visszatérve: a helyzet mégiscsak az, hogy Lázár János saját miniszteri döntéseivel annyi kárt okozott, ami a kommunizmus évtizedeinek közlekedési minisztereit is alulmúlja. Vidéki vasútvonalak bezárása, minden vasúti járműbeszerzés lemondása, a hosszú távon fontos nagyberuházások leállítása a nagysebességű vasúttól a Budapest-környéki vasútfejlesztésekig, a vasútfejlesztés szakmai intézményrendszerének teljes szétverése, a források kivonása és a tarifarendszer átgondolatlan átalakítása miatt a jegybevételek pótlás nélküli eltűnése mind-mind hozzájárultak és előidézték a MÁV válságát. Erre most annyi volt a válasz, hogy jövőre majd inkább buszok járnak a vonatok helyett, ha a mostanihoz hasonló kánikula lesz - mindez sok ezermilliárd forint uniós pénz elköltése után.

Lázár Jánosnak az elmúlt évtizedek legsikertelenebb közlekedési minisztereként inkább lemondania kellene, és nem másokat leváltania.