Olyan gazdag a néphagyományunk!
Nagypéntek a legnagyobb böjt és gyász ideje, a nap nevezetes templomi szertartása a csonkamise. Nagypéntek „dologtiltó” napnak is számított, sok helyen nem is főztek, hiszen nem égett a tűz.
Nagypénteken Jézus szenvedéseire a magyar falvakban virrasztással emlékeztek. Nagyon sok helyen rendeztek passiójátékokat is. Milyen megható, hogy egyes családokban a szerepek nemzedékről nemzedékre öröklődtek!
Nagyszombat az északi csángók nyelvében így hangzik: húsvét szenvedje. Jellegzetes nagyszombati szertartás a tűzszentelés, a szentelt tűz maradványait, a júdásszenet, a hívek hazavitték házaikba. Ugyancsak szokásban állt a vízszentelés.
De a Nagyszombat vitathatatlanul legfontosabb ünnepi eleme: a feltámadási körmenet! Régebben hajnalban tartották, később a kora esti órákban.
A körmenetről hazatérve pedig véget vetettek a negyven napos böjtnek!