137 évvel ezelőtt született Kassák Lajos író, költő, műfordító, képzőművész.

Radnóti Miklós: KASSÁK LAJOS KÖLTÉSZETE
(részlet)

Az új kísérlet is megérett. Megért a dal, amit csak Kassák teremthetett, látszólag szerény és ősi eszközökkel. S milyen meglepően hatnak az ősi költői mozdulatok és a mozdulatokat kísérő dallamok a költőnél, aki épp a lélek és a kifejezés vad, városi és sokszor torz mozdulataival ragadja el a figyelőt, s akinek költészete még költő kortársait is inkább csak meglepte, mint meghódította. "Óh, felhős és gyümölcstelen nyaraim dallama, miként az üldözött őrzöm meg életem" - énekli a felejthetetlen nyarakról, s a Fújjad csak furulyádat biztató csak-ja mögül egy szusszanással röppen ki a dal. A vers szövése áttetszőbb, a sorok között jár a szél, süt a nap, s az eddig oly szélesmenetű elégiákból glükóni és adoniszi sorok lüktetnek ki. A régi szerkezetű képek, a szürrealista emlékek új, harmatos frissességgel virágoznak a versben. Az álmok ezüstmadara a hold fénylő szarván ül most - s ha éjszaka kiles az ablakán, a függöny résein át látja:

"egy kibomlott rózsa leszakad az ágról,
s mint a madár, átszáll a szomszéd kertbe."

S e versek gyöngéd áhítatából kicsillan egy-egy meghatóan bölcs, költői mosoly; az istenkeresés, az alkony, a kezdődő öregség keserű édes ízei, a lágyan emlékező hangok összefonódnak a csöndes megnyugvásban:

"Ha van már gyermeked, altasd el őt szelíden,
ha vannak még szüleid, altasd el őket is,
azután ints széthullott barátaid felé
és indulj és magad is térj meg nyugalomra."

(Nyugat 1939. 7. szám)