Értékes leletek kerültek elő Visegrádon a völgyzárófal szondázó feltárása során️

A Várkapitányság megbízásából szondázó kutatás kezdődött a fellegvárat az alsóvárral összekötő a hegy sziklás gerincén futó völgyzárófalnál. A falat, kapuit és a rajta álló tornyokat klasszikus régészeti módszerekkel ezelőtt még nem kutatták, így az ásatás ezeket a pontokat vizsgálta. A kutatás első fázisa december elején zárult és máris gazdag leletanyag került a felszínre.

A völgyzáró a 1241-42-es tatárjárást követően épült ki, amely a déli hegyoldalban indult és lefutott egészen a Duna-parton álló, vízparti toronyig.

Az ásatás leletanyagában két történelmi időszak rajzolódik ki. A várat 1317-ben Károly Róbert király hívei visszafoglalták Csák Máté trencséni kiskirálytól. A régészek ennek az ostromnak a maradványait azonosíthatták a felső őrtoronynál. Itt a kapu mögött nagy számban kerültek elő középkori számszeríj hegyek, sarkantyúk és lópatkók, amelyek egyértelműen csatákra utalnak. Az átégett foltokkal tarkított rétegekből zsindelyszegek bukkantak elő, amelyek valószínűleg az őrtorony leégett tetőszerkezetére utalnak. Az őrtorony környezetében feltárt rétegekből bécsi ezüstdénárok és egy Anjou-liliomos veret is előkerült. A dénárok zömét II. Přemysl Ottokár osztrák herceg uralma alatt verték, de a torony és a völgyzárófal alatt a hegyoldalban előfordult III. Szép Frigyes német király Bécsben vert dénárja is. A torony környezetében IV. Béla korára utaló szlavóniai ezüst dénárok is előkerültek, amelyek szintén a korszak értékálló fizetőeszközei voltak.

A kora 14. század csatározásai mellett a török hódoltság korának ostromaira is utalnak emlékek. A több tucat kilőtt vagy elgurult muskétagolyó mellett tábori ágyúk lövedékei, vagy az Anjou-koriaknál sokkal nehezebb és nagyobb számszeríjhegyek említhetőek. Mindezek mellett a 16-17. század békésebb éveire utalnak azok a leletek, amelyeket az alsóvárba beköltöző oszmán lakosság az egyik korai kitörőkaput szemétkiöntő nyílásként használva hagyott maga után. Ez a több ládányi tárgyi hagyaték már az Oszmán-török uralom időszakának hétköznapjait reprezentálja. Előkerültek étkezésnél használt talpas tálak, török típusú korsók, konyhai kerámiák, I. Ferdinánd és II. Mátyás dénárok, gyűszű és iszlám imafüzér szemei is.

A munka nagy része még hátra van️ Idén a fellegvárral folytatódik a város történetének legnagyobb szabású feltárása. A Visegrád Reneszánsza fejlesztési program célkitűzése, hogy a közép-európai együttműködést meghatározó visegrádi várrendszer és a királyi palota a Mátyás korabeli állapotoknak megfelelően szülessen újjá. A kutatásokat a Várkapitányság megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeum két intézménye, a Nemzeti Régészeti Intézet és a Mátyás Király Múzeum szakemberei végzik el.