Molnár Mátyás népművelőre és feleségére, Elluskára emlékeztünk ma Vaján.

A házaspár Túristvándiban kezdte tanítói, tanári, népművelő tevékenységét, Petőfi Sándor és Móricz Zsigmond emlékei után kutatva. A fiatal pár 1956-ban a legnagyobb bátorságot tanúsította, amikor megalakították a helyi Forradalmi Tanácsot. A hatalom a forradalom vérbe fojtása után, büntetésből Vajára helyezte a házaspárt.

A terror éveiben érthető lett volna, ha a Molnár házaspár meghúzza magát, igyekszik léthatatlanná válni, hogy elkerüljék a további büntetést. De ők nem így tettek. Nem így tettek, nem csüggedtek, nem büntetésként tekintettek erre a helyzetre, hanem azt keresték, milyen feladat vár rájuk, miben lehetnek a közösség használatára, szolgálatára. Feladatukat a település központjában álló Vay-kastéllyal kapcsolatban találták meg: az elhanyagolt, pusztulófélben lévő épületnek hamarosan megszervezték a felújítását, elindították a tudományos gyűjtőmunkát és 1964-ben megnyitotta kapuit a Vay Ádám Múzeum.

A Vay Ádám Múzeumra gondolva könnyen elkövethetünk egy hibát, ha csak az amúgy csodálatos épületet, a nagyszerű intézményt látjuk benne. Molnár Mátyás és Elluska műve ennél sokkal fontosabb: a múzeummal ők valójában közösséget építettek. Nincs fontosabb feladat, mint közösségeink építése, a róluk való gondoskodás: családunk közöségéről, szeretteink közösségéről, embertársainkkal való közösségünkről!

Hálás vagyok L. Simon László főigazgató úr és Kovács Sándor képviselőtársam meghívásáért és ezekért a szép és tartalmas órákért!