A Magyar Hősök Emlékünnepét évszázadnál is régebben ünnepeljük: 1917-ben iktatták törvénybe az elesett hősök előtti tiszteletadást.
S bár a kommunista-szocialista időkben ezt az ünnepet is, mint minden értékőrzést, betiltották, a rendszerváltás újra a méltó helyére emelte a tiszteletadást.
A 2001-ben elfogadott törvény az ünnep körét kitágította mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”

Az ünnep alkalmából Szentendrén közös koszorúzást tartottunk a Csíkszentmihályi Róbert alkotta csodálatos emlékműnél.

Miután a katonazenekar befejezte a Himnuszt, megkondultak a város harangjai.
Felemelő érzés volt. Arra gondoltam, a jó ember jót cselekszik békeidőkben, a hős pedig jót cselekszik akkor is, amikor fájó és nehéz tétje van minden cselekedetnek.
A hős több a jónál, mert saját élete elé helyezi hitét, szeretteinek védelmét, családjának, nemzetének érdekeit.

Bőségben és gazdagságban nincsenek hősök. Hősök akkor születnek, amikor nehézségekkel nézünk szembe.
Hiszem, hogy nem csak a múlt, de a jelenkor szentendrei hősei is köztünk vannak ma. Ők azok, akik a szűkösségben is megoldásokat, a nehéz úton is a haladást, az óriási zajban is az igazságot keresik!

Emlékezzünk a hőseinkre és mi magunk is törekedjünk a legtöbbet megtenni családunkért, társainkért, közösségeinkért, magyarságunkért!