Nagypéntek – „Bevégeztetett.”

Nagypéntek az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja. Ma arra az áldozatra emlékezünk, ami által hitünk szerint a Megváltás valósággá lett: Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon az örök életre.

Nálunk, reformátusoknál, a Nagypéntek egyik fontos jelképe a templomaink tetején is látható kakas. A kakas emlékeztet a Krisztust megtagadó Péter alakjára. A kakas az ébrenlét és a bűnbánat fontosságát tárja elénk.

Nagypénteken Jézus félelmetesen egyedül maradt. Tanítványai gyáván elhagyták, ez minket, mai keresztényeket személyes bűneikre kell emlékeztessen.
Nagypéntek hajnalán szokás volt kimenni a folyókhoz megmosakodni. A bűntől való megtisztulás jelképe ez: feketeségünkből tisztít meg a víz.

Tisztuljunk meg, lélekben erősödjünk meg mindennapi feladatainkhoz!

Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.

(1924. április 18.)

(Kép: Magyar Katolikus Egyház)