Számunkra az isteni művész egyben valódi ember is

️Őszinte csodálattal hajthattam fejet Móricz Zsigmond sírjánál a Fiumei úti temetőben, ahol halálának 80. évfordulója alkalmából tartottunk megemlékezést.

️A szívem mélyén sokáig azt hittem, hogy csak az elfogultságunk, a magyarság iránti szenvedélyünk mondatja velünk, hogy a magyar a világ egyik legcsodálatosabb, legerősebb, legkifejezőbb, „legirodalmibb” nyelve. De nemrégiben találtam egy olyan érvet, amit pusztán matematikailag is alá tudok támasztani.

️Soha, egyetlen nép vagy nemezt életében sem fordult elő egy olyan csodálatos nagy korszak, amikor évtizedeken keresztül igazi zsenik serege alkotott egyszerre. Csakis Magyarországon, a XIX század végétől, talán a XX. közepéig.

️Gondoljunk bele, sorolom a neveket! József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós… Tóth Árpád, Babits Mihály… Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes…Mikszáth Kálmán… Micsoda névsor! Micsoda fenséges alkotók!

️Nos, Móricz Zsigmondról talán éppen Kosztolányi Dezső mondta a legszebbet. „Móricz Zsigmond úgy ír, ahogy a természet alkot”. Móricz Zsigmond, a mi Móricz Zsigmondunk a nagyok egyik legnagyobbika!

️Nekünk, Pilis-Dunakanyariaknak Móricz Zsigmondhoz különleges, mondhatni személyes kötödésünk is van, hiszen 1912-től egészen haláláig, kisebb megszakításokkal az ő csodálatos Leányfaluján élt. Mindmáig utcáink, tereink, intézményeink őrzik a nevét. Köztük iskoláké is, így fordulhat elő, hogy sokan mondhatják el: „én móriczos diák vagyok”.

Igazi meghatottsággal hajtok fejet géniuszunk, Móricz Zsigmond sírjánál és úgy gondolok rá, mint arra az íróra „aki a hétköznapi tárgyak között a XX. század népmeséjét írja, egy szürke tündérregét.”

️️