A kollektív bűnösség égisze alatt elkövetett embertelenségekre nem létezik indok!

A második világháború végén a Szovjetunió terveket dolgozott ki az ország fellendítésére és a háború okozta károk helyreállítására.
A terv részeként a szövetséges államokból a Szovjetunióba hurcoltak el több százezer civilt, az ellenséges oldalon harcoló katonákat, illetve politikai elítélteket.

Egy kutatás szerint 1934 és 1953 között több mint 1 000 000 ember halt meg a szovjet munkatáborokban - nem számítva bele a gyógyíthatatlan betegségekben később elhunyt foglyokat.
Más becslések szerint Sztálin rémuralma alatt több millióan haltak meg a táborokban.

A szovjet munkatáborrendszer hivatalosan 1930. április 15-én jött létre a titkosrendőrség, az OGPU részeként Ulág néven.
A Gulag intézményét 1960. január 25-én szüntette meg a szovjet Belügyminisztérium.

A Gulág túléléséhez szükséges négy szabályt fogalmazott meg Olofsson Placid atya (1946. június 5-én tartóztatott le az Államvédelmi Hatóság és a Gulágra internálták):
1. „A szenvedést ne dramatizáljuk, mert attól gyengébbek leszünk";
2. "Vegyük észre az élet apró örömeit";
3. "Ne gondoljuk, hogy eleve különbek vagyunk másoknál, de adott helyzetben mutassuk meg, hogy így van"; és
4. "Kapaszkodjunk Istenbe", mert "az ő segítségével túlélünk minden földi poklot".