Április 12-én nem polgármestert választunk Szentendrén, hanem arról döntünk, hogy ki tudja megvédeni a magyar emberek pénzét, munkáját, biztonságát – vagyis Magyarország jövőjét.

A szentendrei városvezetés - nem eldönthetően vagy cinizmusból vagy tudatlanságból, esetleg politikai számításból - ma azt állítja, hogy „a kormány elvette a pénzt”, miközben a tények ennek az ellenkezőjét mutatják: a helyi iparűzési adó 2014 óta 1,1 milliárdról 3,6 milliárd forintra nőtt, vagyis több mint megháromszorozódott, összesen 22,8 milliárd forint folyt be 2014 és 2025 között.

Ezzel párhuzamosan az állam az elmúlt évtizedben több fronton is jelentős pluszforrást adott Szentendrének: adósságkonszolidációra több mint 6 milliárd forintot, külön REKI-támogatásokra közel 300 millió forintot, célzott fejlesztésekre, vis maiorra, HIPA- és energiakompenzációra, valamint egyedi támogatásokra (például a Vizes Nyolcas uszodára) összességében további több milliárd forintot biztosított.

És ez még csak a kezdet: 2020 és 2025 között Szentendrére több mint 22,2 milliárd forint értékben 950 támogatott projekt érkezett – Széchenyi Plusz, Helyreállítási Alap, Széchenyi 2020, KAP, Vidékfejlesztési Program, innovációs, kulturális, sport- és egyházi források formájában –, miközben most is zajlik például a Pap-sziget és a 11-es főút fejlesztése, valamint – összesen 703 millió forint értékben – fejlesztési támogatás érkezik a kereskedőház tetőszerkezetének felújítására.

A kérdés tehát nem az, hogy adott-e pénzt a kormány Szentendrének – mert adott, méghozzá soha nem látott mértékben –, hanem az, hogy a baloldali városvezetés hol, mire és hogyan költötte el ezt a rengeteg közpénzt.

Az önkormányzatok ma is szabadon döntenek a saját feladataikról, beruházásaikról, projektekről; a kormány nem irányítja és nem is irányíthatja a szentendrei városvezetést, csak a kötelező feladatokhoz biztosít – a helyi bevételekhez igazodó – finanszírozást és pályázati forrásokat.

A szolidaritási hozzájárulás nem „elvett pénz”, hanem az önkormányzatok közötti igazságosabb elosztást szolgáló eszköz: a tehetősebb, magas iparűzési adóval rendelkező települések hozzájárulnak ahhoz, hogy a kisebb, gyengébb bevételű falvakban is legyen óvoda, szociális ellátás, alapvető közszolgáltatás. A jelige az esélyegyenlőség!

Szentendrén ma már nem az a kérdés, hogy „hova lett a pénz a kormánytól”, hanem az, hogy a helyi vezetés mire költötte el a történelmi léptékű állami és uniós forrásokat, a megugró helyi adóbevételeket, és mit tud felmutatni ebből a szentendreiek mindennapjaiban.
A kérdés adott, Fülöp polgármester úr!