/posztok.hu
Mi nem lapítunk, nem sunnyogunk, mi büszkén állunk ki a magyar emberek elé újabb 4 éves felhatalmazást kérve tőlük.
Ma Kismaroson fejet hajtottunk azok előtt, akiket „egy kis munkára” hivatkozva hurcoltak el a Szovjetunióba – és akik közül sokan soha nem térhettek haza.
A málenkij robot története nemcsak a kényszermunkáról szól, hanem a hazugságról, amelyből fogság, szenvedés és halál lett. Két hétnek mondták. Pár napnak. „Könnyebb munkának.” A valóság pedig évekig tartó rabság, fűtetlen vagonok, szétszakított családok voltak.
Kismaroson nem volt olyan család, amelyet ne érintett volna ez a tragédia. 86 elhurcolt. Kevés hazatérő. Megszámlálhatatlan veszteség.
Ma együtt emlékeztünk az áldozatokra, az itthon maradottakra, az anyákra, apákra, testvérekre – és kimondtuk: a hazugság nem apró bűn, hanem a legsötétebb tettek előszobája.
Örök nyugodalmat az áldozatoknak! Erőt a családoknak! Utat az igazságnak!
