A Doni Hősök Emléktúra keretein belül tisztelettel emlékeztünk a Don-kanyar poklában elveszett Magyar Királyi 2. Honvédhadsereg valamennyi katonájára és munkaszolgálatosára. A magyar hadtörténelem egyik legtragikusabb fejezetének áldozatai egyben a magyar hadtörténelem legpéldamutatóbb tettét is véghez vitték: ők ma a magyar katonai hivatás, a hazafiság és az önfeláldozás példaképei. Fejünket lehajtva, de szívünket felemelve gondolunk rájuk!

Tiszteletem és hálám a Doni Emléktúra valamennyi szervezőjének, vezetőjének, résztvevőjének és támogatójának! Köszönöm áldozatos és elkötelezett munkájukat! Köszönöm, hogy őrzik hőseink emlékét, s közben példát mutatnak a ma generációinak, s ezzel alázatosan szolgálják a honvédség és a társadalom közötti kapcsolat erősítésének ügyét.

Egykori katonáink sírjánál állva tisztán ki kellett mondanunk: újra a veszélyek korát érjük, s ilyenkor tapasztaljuk meg, hogy közösségeink legfőbb értéke az összefogás! Aki ezt az összefogást építi és erősíti a legnagyobb szolgálatot teszi népének és hazájának, aki ezt az összefogást gyengíti vagy támadja a legnagyobb bűnt követi el.

A menetelés végeztével külön is köszöntöm a MATASZ Pest Vármegyei Szervezet vitéz Reviczky László 1. területvédelmi ezred, vitéz Szepessy András 30. területvédelmi zászlóalj valamennyi tagját! Külön köszönöm a menetet vendégül látó valamennyi település és önkormányzat segítségét, külön is Piliscsabának, Thumáné Kauzál Melinda polgármester asszonynak és az önkormányzatnak a méltó és tiszteletteljes körülményeket!