Alig egy hete zajlott a 10. Magyar Speciális Filmfesztivál díjátadója ️, ahol a sok szép gondolat és köszöntő közül is kiemelkedett számomra Kollarik Tamás úr, a fesztivál fővédnökének a megfogalmazása, aki ezt mondta: „Ha körülnézek a teremben, nem közönséget látok, hanem közösséget.”

Nincsenek fontosabbak a közösségeinknél, a családjainknál, a szeretteinknél, a barátainknál, az alkotótársainknál! A Speciális Filmesek így máris elérték azt a legfontosabb célt, amiért mások küzdenek, amiért küzdünk: közösséget építettek. Fantasztikus eredmény ez, s az értékét csak növeli, mennyi nehézség, küzdelem és kitartás kellett hozzá. Csak csodálattal adózhatunk érte!

A speciális filmesek különleges kulturális értékeket teremtenek. Éppen ezért kérek mindenkit, hogy ne is gondoljon mostantól másképp rájuk, hanem csak a magyar filmkultúra részeként.

Mondjuk ki ezen az ünnepnapon, a Magyar Speciális Filmfesztivál Jubileumi Gáláján végérvényesen és visszavonhatatlanul: a magyar speciális filmezés a magyar filmkultúra szerves része, mindenben egyenlő, kiváló képviselője!

Az egész mozgalommal kapcsolatban külön szólunk kell a segítőkről: azokról a csodálatos szülőkről, pedagógusokról, nevelőkről, akik mindig, mindenben támogatják gyermekeiket. Csak csodálhatjuk az elkötelezettségüket, érzelemgazdagságukat – fejet hajtok mindenki előtt!

Ugyancsak a legnagyobb elismeréssel kell szóljunk a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elkötelezettségéről. Köszönöm a Fábián Gábor úr vezette csapat minden tagjának az energiáját! Nagyszerű látni, hogy ma is a legkomolyabb filmes szervezetek voltak itt, ezen az ünnepen. Külön köszöntöm Pál Ákos urat, a Nemzeti Filmintézet vezérigazgatóját, Rátóti Zoltánt, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatóját, a Magyar Művészeti Akadémia alelnökét és Pacskovszky József filmrendezőt, egyetemi tanárt a Színház-és Filmművészeti Egyetemet képviseletében. Köszönöm minden nagyszerű filmes szakember, szervezet és támogató segítségét!

Speciális filmesek: csodálatos alkotók, csodálatos közösség vagytok!