A Medián kétharmados többséget jósol a Tiszának, miközben Magyar Péter a sötét parasztokkal próbál pozíciót nyerni úgy, hogy nem is voltak tisztjei.

Orbán az elején berosált, és a tőle megszokott visszafogott, taktikus játékot játssza. Jól látni, hogy esze ágában nincs három lépésből mattot adni, pedig kettőből is lehetne, inkább játssza a jól bevált játékát. Mondjuk úgy könnyű, hogy neki hátulról az elemzők már rég megsúgták, hogy túl van a nyerő lépésen, a többi már csak színház. Ezért áll fel az asztaltól kétnaponta, és megy el egy-egy városba elmagyarázni a mágnesességet.

Közben Magyar sem tétlen, ő is a városokat járja, de ő nem magyaráz, hanem utasít: a leendő Tisza-kormány nevében már a gravitációt is felszólította, hogy április 13-tól kevésbé gravitáljon, mert lehet, úgy ő is nőhet pár centit. Nem megerősített forrásokból azt is tudni véljük, hogy kilátásba helyezte az evolúció betiltását is, mert ez alatt a közel két év alatt, mióta kiküldték szerepelni – Tényleg, Péter, jól fizet a Tóni? – harminc évet öregedett. Még akkor is, ha azért olyan mélyértelmiségiek álltak mellé, mint Pottyondy művésznő, Molnár Áron ripacs, a semmitmondó Puzsér, vagy a cinizmusban verhetetlen, saját értékeit felélő Vályi. Ebben a halmazban sok közös van: kudarcos az életük, és ezt Orbánnak a számlájára írják, milliókat keresnek a gyalázkodással, és nem érdekli őket, hogy el kell majd egyszer számolniuk a lelkiismeretükkel, mert azt már valahol félúton, rég elhagyták.

A zsűri feszülten figyel. Az elején a drámára felkapta a fejét, és jegyet vett, gazdagítva nem kicsit a főszereplőt, aki minden előadás előtt a takarásban rettegve áll, mert jól tudja, nem hibázhat. Ha hibázik, a nagyon elmés és innovatív „Út a börtönbe” program első számú kiválasztottja lesz. Na, nem azért, mert csalt a sötét parasztokkal, és azért sem, mert számolatlanul hazudott. Ezért nem börtön jár, csupán kezelés. Mert azért elég meleg a helyzet, amikor reggel mondok valamit, délben megcáfolják, este letagadom, és teszem azt úgy, hogy a szemem se rebben. Mi is hiányzik pontosan? Ja, igen, a tisztesség... (Magyar hazugságainak cáfolatát az alábbi linken lehet elolvasni: https://brusszelszolgaja.hu/ )

De ne csapongjunk, ott tartottunk, hogy sokan fizettek be a drámára, ami mára már tragikomédia, de a többség nem kérte vissza a pénzét. Sőt. És csak azért is sőt. Mert bizony ők négyévente befizetnek egy hasonló színdarabra, mert várják a katarzist, miszerint a királyt lefejezik, és a szegénylegénynek kikiáltott – amúgy milliomos – beszélő fej végre újra hatalmat ad a népnek. Mindenki hetente kétszer megnyeri a lottóötöst, és egész nap orgazmusuk lesz.

De ez valahogy nem jön össze. A király pedig megerősödve kacsint le rájuk, hogy nyugi van, nem bánt a bácsi, de már ti nem jöhettek szolgának, mert nincs üresedés. Ugyanis a sötét parasztok valamiért azt hiszik, hogy sokkal, de sokkal jobb dolguk lenne, ha szolgák lehetnének, és mert nem lehetnek, négyévente megrendezik azt a bohózatot „Parasztlázadás” címmel. A vezér változik csak. Minden más ugyanaz. Ők a királyságból a nagy birodalmi császárságba akarnak kerülni, mert elhitték, hogy a császárságban annyira jó, hogy ott mindenki megnyalja még a lábujját is minden este a boldogságtól. Pedig nem. Sőt. De az erre rámutató tényekkel ők nem akarnak foglalkozni, mert a gonosz fekete varázsló aljas bűbájának tekintik. A saját szemüknek meg nem tudnak hinni, mert vagy el sem mennek a császárságba körülnézni, vagy csak a díszletekre figyelnek, és nem érdekli őket, mi történik valójában a színfalak mögött.

A csendes többség pedig már nagyon unja ezt az egészet. Unja és dühíti is, mert ha valami, akkor ez az ócska színdarab kibaszott sokba kerül neki úgy, hogy ő nem is vett jegyet. Unja, mert pontosan tudja, hogy sem a sötét parasztok, sem a megcsinált szegénylegény, sem pedig a császári katonák nem fogják leváltani a Királyt. Egyszerűen azért, mert a csendes többség rég hányingert kapott a császári modortól – bocsánat, modortalanságtól –, és bár nem híve a királynak, de inkább él a biztos királyságban, dühöngve, hogy műanyag dzsentrik döntenek a sorsukról, és írástudatlan földönfutókból lesznek dúsgazdag földesurak. Inkább választja ezt, mint a császárság álvilágát, mert tudja, hogy a pompa mögött rohadt már minden. Csak idő kérdése, hogy az illúzió mikor illan el.