Nyílt kérdés Péter Magyarhoz. Ez tényleg érdekel. Azt írtad, hogy nagyapád, Erőss Pál 1956-ban „fegyverrel harcolt a hazájáért”.

Elmondanád nekünk, hogy akkor hogyan lehetett a „Markóban” fogalmazó éppen ötvenhat idején? És hogyan „járta végig a gyakorlati lépcsőfokokat” addig, hogy négy év múlva már egyenesen bíró legyen? Ha jól számolom, alig huszonhat évesen? A kádári megtorlás legsötétebb idején. Így jutalmazta a Kádár-diktatúra legnagyobb ellenségeit?

Nagyapád erről így mesélt még régen: „Egyetem után a Markóba kerültem, mármint úgy, hogy az ott lévő kerületi bíróságon lettem fogalmazó. Végigjártam a szakma gyakorlati lépcsőfokait, s majd négy év múlva, 1960-ban Budára neveztek ki bírónak.”

Meséld már el légy szíves, hogy a kádári vérszivattyú korszakában, amikor százezrek elhagyták a hazájukat, számtalan embert bebörtönöztek, több százat kivégeztek, közben Marosánék a tömegbe lőttek, mindenkit megfélemlítettek, szóval hogyan lehet, hogy a nagyapád közben fogalmazóból bíró lett?

Úgy, hogy szerinted „fegyverrel harcolt”. Úgy volt esetleg fegyvere, mint a nyolcvanas évek másik tévécsillagának, Popper Péternek, aki a forradalmárokra vadászott a Lenin Intézet diákjaként? Vagy mint Horn Gyulának? Vagy tényleg szabadságharcos volt, és ezt jogászként valahogy meg tudta úszni akkoriban? Valami forrást kérünk Erőss Pál ötvenhatos tetteiről.

Válaszod előre is köszönöm.