Álljunk meg egy szóra!

Meglehetősen visszataszító, hogy épp Tompos Márton momentumos képviselő kezdeményezi a parlament egyperces néma megemlékezését az orosz-ukrán háború kárpátaljai áldozataiért.
Ő volt ugyanis az, aki nemrég arról értekezett, hogy nem szabad tűzszünetet kötni, sőt szerinte a tűzszünet hangoztatása is kártékony. Ő volt az is, aki undorítónak nevezte, hogy Magyarország nem akar fegyvert szállítani Ukrajnának.

Tompos Márton tehát szurkol a háborúért, de meg akar emlékezni annak áldozatairól. Álságos és cinikus dolog.

De párttársai is tele vannak háborúpárti nyilatkozatokkal, Fekete-Győrtől Bedő Dávidon át Cseh Katalinig.

Arra pedig már végképp nincsenek szavak, hogy nevezettek a tavaly novemberben tett kijevi látogatásuk során annyira mulatoztak és berúgtak - gondolom a háború örömére -, hogy másnap reggel nem bírtak felkelni, ami miatt majdnem meghiúsult az ukrán parlamenti képviselőkkel szervezett találkozójuk. Cseh Katalin egy másik alkalommal, hasonló okokból még a diplomata útlevelét is elhagyta.
Szóval, uraim! Mulatozás és megemlékezés nem jár kéz a kézben.

Ráadásul amikor a Momentum aggódni kezd a határon túli magyarokért, ezernyi nemzetgyalázó húzásuk közül muszáj idehozni azt az esetet is, amikor Románia parlamenti választásán természetesen nem a magyar szervezetnek kampányoltak, hanem egy liberális román pártnak.

Összességében tehát ilyen előzményekkel megemlékezést javasolni a háború magyar áldozataiért gyalázatos cinizmus és kétszínűség, amiről szó sem lehet.