Kelet és Nyugat világháborúja zajlik Ukrajnában!

Egy év tört ki az orosz-ukrán háború. Több százezren vesztették életüket. A legnagyobb vesztesek az árván maradt gyerekek, a szétesett családok, a tönkrement életek. A másodrendű vesztesek pedig mi vagyunk, akik itt élünk a Kárpát-medencében, és annak tágabb környezetében. A háború súlyos anyagi csapásai mellett elvesztettük azt a reményünket is, hogy a politikai vitákat erőszak nélkül is le lehet zárni. A háború a politika folytatása más eszközökkel – hangzik a mai napig érvényes clausewitzi tétel. A délszláv háború borzalmai után a generációm abban reménykedett, hogy soha többé nem kell látnunk azt az eszement pusztítást, amit akkor sokan átéltünk a tévéhíradók előtt. Egy illúzióval lettünk szegényebbek, de legalább reálisan láthatjuk azt, hogy a saját életünk, a saját országunk is egyik napról a másikra földi pokollá változhat. Ennek tudatában kell meghoznunk jövőbeli cselekedeteinket is.

A háború vesztese természetesen még egész Európa, vesztes Ukrajna, és vesztes Oroszország is. Az Egyesült Államok, Kanada, India, Kína, Brazília, Afrika és Dél-Amerika országai, vagy éppen Indonézia pedig fizikailag olyan távol van az eseményektől, hogy nem érdemes őket a vesztes és nyertes kategória mentén értékelni. A világ jelentős része a távolból figyeli a harci cselekményeket, és az egyre inkább felőrlő küzdelmeket. Eltelt egy év, és továbbra sem látjuk, hogyan lehetne megoldani ezt a súlyos konfliktust. A mögöttünk hagyott időszakban néha az orosz fél került fölénybe, néha pedig Ukrajna. Fontos persze azt is megemlíteni, hogy Ukrajna lényegesen rosszabb helyzetben lenne, ha nem kaptak volna több tízmilliárd dolláros segítséget a Nyugattól. Sőt nemcsak rosszabb helyzetben lenne, hanem lehet, hogy a nyugati pénzügyi lélegeztetőgép nélkül Ukrajna mára teljesen összeomlott volna. Mindez hozzátartozik az igazsághoz, és a valós képhez.

A felszínen zajló események mellett azonban érdemes megpróbálni a folyamatokat pontosan felfejteni. Miért támadott Oroszország? Mi is a valódi tét a mostani küzdelemben? Mi lehet a végkimenetel?

Oroszország és elődje a kommunista rémbirodalom, a Szovjetunió utoljára talán akkor érezhette magát igazi világhatalomnak, amikor elsőként sikerült embert juttatniuk a világűrbe Jurij Gagarin személyében. A Szovjetunió hatalmas véráldozatokkal, a pontos számok mai napig csak találgatások részét képezik, nyerte meg a második világháborút. Azóta igazán jelentős háborút nem nyert Oroszország, a Szovjetunió pedig szétesett. A hatalmas traumából Vlagyimir Putyin kezdte felrázni a mély válságba süllyedt birodalmat. 2000 óta Oroszország egyre jelentősebb szereplő lett a világban, de arra már képtelen volt, hogy az újonnan felemelkedő hatalmakkal tartsa a lépést. Kína, India, Brazília, vagy éppen Indonézia sokkal mélyebbről indulva sokkal messzebb jutott a mögöttünk hagyott évtizedekben, mint Moszkva. Oroszország továbbra is egy világgazdasági törpe maradt, főleg ha a kínai, indiai, dél-koreai, vagy éppen a vietnami robbanásszerű növekedés optikáján keresztül nézzük az ottani történéseket. Katonai szuperhatalom, gazdasági törpe, és mindezek mellé egy vészesen fogyatkozó nemzetként lépett 2022-be Oroszország. Putyin talán érezve, hogy hosszútávon az idő nem Oroszországnak dolgozik juthatott arra a döntésre, hogy valamit lépnie kell. Moszkva körül nemcsak az amerikai, hanem a kínai gyűrű is kezdett egyre jobban összeszorulni. Az országban megtörtént konszolidáció ellenére is az orosz medve évről évre egyre inkább leértékelődött, és nem az egyik pólusa volt a világnak, hanem a sok pólus közül csupán az egyik szereplő. Putyin döntött és ma már látszik, hogy egy grúziai, vagy éppen a Krím megszállása során alkalmazott taktikával pár nap alatt szeretett volna érdemi változást elérni Kijev politikájában. Számítása nem jött be, a kirobbantott háború egy vérszivattyúvá változott.

Ahogy az a történelemben mindig lenni szokott, ha egy háborút nem sikerül gyorsan befejeznie a támadó félnek, akkor olyan folyamatok indulhatnak el, amire igazából senki sem számított. Bizony ki kell jelenteni, hogy mára ez az ukrajnai konfliktus tetszik, nem tetszik, egyfajta Kelet-Nyugat szembenállássá változott. Direkt a Kelet-Nyugat felosztást használom, mivel ha csupán amerikai-kínai konfliktusként írnánk le a történéseket, az nem tenné lehetővé, hogy a legpontosabb látleletét adjuk a történéseknek. A Nyugat álláspontja egyértelmű: Oroszországot végletesen meg kell gyengíteni, ez kiválthatja a Putyin-rendszer bukást, majd pedig Oroszország akár szét is eshet. Egy ilyen forgatóköny alapjaiban változtatná meg a Föld hatalmi rendszerét, a mostani meglévő status quo teljes felborulását hozná. A Nyugat számára ez azért lenne kényelmes helyzet, mert így az északi féltekén nem maradna olyan versenytársa, amelyik komolyan veszélyeztetné a hatalmat. Ezzel szemben a Kelet, és Kelet alatt értve Kínát, Indiát, az arab világot, az afrikai országokat egyáltalán nem örülne egy ilyen forgatókönyvnek, és egyre aktívabban tesz is azért, hogy ez ne is történjen meg. Sem Kína, sem India, sem a Belső-ázsiai, sem a közel-keleti országok nem érdekeltek abban, hogy a Föld legnagyobb országa teljes káoszba süllyedjen. Ezeknek az országoknak stabilitásra, és a stabilitásból adódó folyamatos fejlődésre van szükségük, hogy évről évre versenyképesebbek legyenek a Nyugattal.

Globális küzdelem zajlik. Az egyik végkimenetel értelemszerűen az lehet, hogy Oroszország vereséget szenved, széteszik és káoszba fullad. A másik lehetőség a Kelet sikere lenne, de az ő esetükben már az is siker lenne, ha a mostani világrend nem változna meg alapvetően, és többé-kevésbé megmaradna az a kiszámíthatóság, ami most is jellemzi a hatalmi kérdéseket. Mindebből következően megoldás kulcsa a Kelet és a Nyugat kezében. Ha pontot szeretnének tenni a konfliktus végére, akkor nekik kell valamilyen megállapodást kötniük. Persze az is elképzelhető, hogy nem akarnak megállapodást kötni, és szeretnék a végletekig kiélezni a konfliktust, akár olyan áron is, ami ismert világunk megsemmisüléséhez vezet. Mindnyájunk érdekében ezt jó lenne elkerülni.

Itt Magyarországon pár eszelőst leszámítva mindenki békét akar. Persze nemcsak azért akarunk békét, mert ez az életben az egyik legfontosabb dolog az egészség mellett, hanem azért is, mert csak békés környezetben biztosítható Magyarország további erősödése, és felzárkózása a világ centrumtérségeihez. Az emberek itthon is élni, és gyarapodni szeretnének, és nem attól rettegni, hogy vajon mikor válik Magyarország is hadszíntérré. Meg kell állapodnia Keletnek és Nyugatnak’ Csak így érhet véget a háború, és normalizálódhat az életünk!