Miért bukik meg az amerikai stratégia Ukrajnában?

Amióta az amerikai katonai missziók kudarcot vallottak Afganisztánban, Irakban és többek között Líbiában is, azóta egyre több szakértő Washington koherens stratégiáját hiányolja. Ahogy Carl von Clausewitz tartja: "a háború a politika kiterjesztése más eszközökkel". A hadviselés tehát eredendően politikai aktus. Pontosabban, egy állami vagy nem állami szereplő által alkalmazott erőszak, amelynek célja egy politikai eredmény befolyásolása. Ezért minden esetben, amikor katonai erőt alkalmaznak, annak világos célokat kell kitűznie a katonai erő alkalmazását elrendelő politikai vezetésnek. Ezeket az egyértelműen meghatározott politikai célokat ki kell egészíteni a reális politikai cél elérésének megbízható módjaival – többek között erről írt legújabb elemzésében Brandon J. Weichert, amerikai külügyi szakértő az Asia Times oldalán megjelent cikkében az amerikai ukrajnai szerepvállalás kapcsán.

A szakember szerint az elmúlt 30 év amerikai külpolitikai beavatkozásainak egyik legnagyobb kudarca a Közel-Keleten az volt, amit Robert Gates volt védelmi miniszter "mission creep"-nek nevezett. Ezt a kifejezést magyarul úgy lehetne értelmezni, mintha a focimeccs közepén az egyik kapufát folyamatosan elmozdítanák, tehát az egyik fél sohasem tudna nyerni. Amint azt Amerika sikertelen afganisztáni, iraki, líbiai, szíriai és sok más, 1945 óta végrehajtott műveletei megmutatták, a mission creep katasztrofális hatással lehet mind az amerikai hadsereg presztízsére, mind pedig arra, hogy az készen álljon az Egyesült Államok tényleges nagy állami riválisainak, nevezetesen Kínának, Oroszországnak, Iránnak és Észak-Koreának az elrettentésére irányuló nagyobb küldetése végrehajtására – tette hozzá.

Weichert szerint a mission creepre nagyon jó példa volt az amerikai beavatkozás Afganisztánban. Az amerikai hadsereg 2001 októbere és decembere között mintegy két hónap alatt hatékonyan eltávolította a tálibokat és megtörte az al-Kaidát az országban. Ha a decemberben nem lett volna silány a tervezés, a konfliktus valószínűleg Oszama bin Laden elfogásával, vagy halálával ért volna véget, amikor a terrorista az amerikai erők elől a Tora Bora hegység lábánál el tudott menekülni. Még bin Laden elfogása nélkül is, 2002 tavaszára azonban az afganisztáni amerikai erők elérték, amit az amerikai nép akart tőlük: lerombolták a terrorhálózatokat az országban, és bíróság elé állították a 9/11-ért felelős csoportokat. Ennek ellenére az amerikaiak még 20 évig ott voltak az országban mindenféle koherens stratégia nélkül.

Irak esetében a háború indoklása egyértelmű volt: a Bush-kormányzat meg volt győződve arról, hogy Szaddám Huszein titkos tömegpusztító fegyverprogramot fejlesztett ki, és az al-Kaidával állt partnerségben. A támadás után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Huszeinnel szemben felhozott mindkét vád téves vagy koholt volt. Ahelyett, hogy az amerikai erők gyorsan távoztak volna, ehelyett úgy döntöttek, hogy maradnak és a „demokrácia elterjesztésébe” fogtak a Közel-Keleten.
Természetesen később az amerikaiak megalázva távoztak, és ezzel ellenségeiket (az iszlamista Iránt és az ISIS-t) megerősítették – vélte az amerikai külpolitikai elemző.

Weichert szerint miután Washington alaposan elbukott a közel-keleti háborúban, most az orosz-ukrán háborúba juttatták az eddigi kudarcos receptjeiket. Miután az oroszok tavaly megszállták Ukrajnát, az amerikaiak fegyverekkel és egyéb támogatással árasztották el az országot. Mi volt azonban a terv? Kezdetben úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok célja az volt, hogy 2022-ben NATO-partnereivel összefogva visszaverje az orosz inváziót Nyugat-Ukrajnában. Ez észszerű stratégia volt - és működött is. A viszonylag kis létszámú, 160 000 fős orosz inváziós erő összeomlott az ukrán védők tartós nyomása alatt.

Miután Kijevet nem tudták az oroszok elfoglalni, és Volodimir Zelenszkij kormányának túlélése biztosított volt, a logikus lépés az lett volna, hogy béketárgyalások kezdődjenek, és olyan egyezségről tárgyaljanak, amely Nyugat-Ukrajnát szabadon tartja, a kelet-ukrajnai oroszlakta tartományokat és a Krímet pedig hivatalosan is átengedik az oroszoknak – írta elemzésében az amerikai külpolitikai szakértő.

Weicert szerint abban a pillanatban azonban, amikor az amerikaiak elérték a kívánt célt, Washington megduplázta a tétet, és arra bátorította az ukránokat, hogy a reális területvédelemről áttérjenek arra a kísérletre, hogy teljesen visszaállítsák az ukrán ellenőrzést mind Kelet-Ukrajna, mind az erősen megerősített Krím félsziget felett. A közelmúltban a nyugati vezetők pedig már nyíltan beszélni kezdtek arról, hogy Vlagyimir Putyin elnök megbuktatását és az Orosz Föderáció felosztását szeretnék elérni. Ez még a legjobb körülmények között, a totális világháborútól eltekintve sem történhetnek meg, de a washingtoni döntéshozók becsapták magukat és Ukrajnát, hogy stratégiai öngyilkosságot kövessenek el ezekre az elérhetetlen álmokra alapozva – vélekedett az elemző az Asia Times oldalán megjelent cikkében.

A washingtoni elit évtizedek óta stratégiai szinten baklövéseket követ el. Minden egyes külpolitikai katasztrófával Amerika általános tekintélye egyre csökkent. Most Washingtonnak vagy sikerül csodát tennie Ukrajnában, vagy az oroszok szétzúzzák Ukrajnát, és akkor a NATO-szövetség hátát is megtörik - ezzel véget vetve az USA stratégiai pozíciójának Európában, és valószínűleg egy teljesen új világrendet szül, ahol több hatalmi központ van, szemben az egyetlen amerikaival. Ez elkerülhető lett volna, ha az USA egyszerűen több figyelmet fordít a stratégiára, mint az ideológiára. Így vagy úgy, de az Egyesült Államok egyszer majd visszatér a való világba, de ez nem lesz szép, amikor rájön, milyen mélyre zuhant valójában – zárul Brandon J. Weichert elemzése.