Orseolo Péter, Szent István király unokaöccse összesen két cikluson keresztül volt Magyarország királya:

1. ciklus (1038 augusztus 15 - 1041 szeptember): Péter 1038 nyárutóján követte Istvánt a trónon. Törvényeket alkotott, okleveleket adott ki – bár ezek nem maradtak ránk. Pénzt veretett, adót szedett, folytatta a kereszténység meghonosítását és elmélyítését. Óbudán templomot és káptalant alapított, Pécsett székesegyházat emeltetett. Az országban azonban idegenként tekintettek rá, és a magyar nemesség jó része nem fogadta el királyságát. Péter püspököket nevezett ki (vagyis a korábbiakat leváltotta), a várakban olasz és német katonákat állomásoztatott, a magyar főurakat kizárta a kormányzásból. Katonasága az országban csúf dolgokat vitt véghez (valószínűleg népirtás). Amikor ezt felrótták neki, a 13. század végi Gesta Hungarorum szerint ezt válaszolta: „valamennyi birót, tekintetes urat, századost, országnagyot és méltóságot németekből és olaszokból teszek, és Magyarország földjét idegenekkel töltve be a németeknek adom birodalmúl.”

Az 1038 és 1041 közötti időszakban aktív külpolitikát folytatott. Fő célja a két szomszédos nagyhatalom, a Német-római Birodalom és a Bizánci Császárság gyengítése volt. 1039 és 1040 telén, a német-római császár elleni háborúskodás során sógora, Adalbert osztrák őrgróf területeit is feldúlta. 1040 nyarán három sereget küldött az új német uralkodóval, III. Henrikkel harcoló cseh fejedelem, I. Bretiszláv segítségére, és így a magyarral kiegészült cseh erők győzelmet arattak. Támogatta a lengyelek függetlenségi törekvéseit, és segítséget nyújtott a Bizánc ellen felkelt bolgár hadakat vezető Delján Péternek is.

Ezek e külpolitikai törekvései messze túlhaladták az ország lehetőségeit. A döntéshozatalban mellőzte a királyi tanácsot; az ellene fellépő főurakat kizáratta és helyükre saját híveit ültette — főleg németeket és olaszokat. A tanácsból kitiltott urak között volt Aba Sámuel is. Az egyházi ügyekbe is beleszólt, két püspököt is eltávolított hivatalából. Istvánnak tett ígérete ellenére Gizellát birtokainak nagy részétől megfosztotta, és saját kezelése alá vonta, az özvegy királynét pedig Veszprémben tartotta házi őrizetben. Kegyeltjei között volt egy Budo nevű, feltehetően német származású férfi is. A mellőzött hazai urak és Gizella együtt léptek fel: a király rossz szellemének tartott Budo száműzését követelték. Péter erre nem volt hajlandó, mire a lázadók Budót meggyilkolták, két fiát pedig megvakították. Elszántságukat látva az uralkodó 1041 szeptemberében elmenekült az országból, a főurak pedig Aba Sámuelt ültették helyére.

2. ciklus (1044. július 5 - 1046 szeptember): Péter kényszerűségből a korábbi ellenfeléhez, III. Henrik német-római császárhoz menekült, aki biztosította őt támogatásáról, mivel Magyarországot egyébként is hűbéri területének tekintette. Aba Sámuel attól tartva, hogy az elűzött király visszatér, 1042-ben betört az osztrák őrgrófságba. Emiatt a magyarok és a németek között hároméves háborúskodás kezdődött, amiben Péter személyesen is részt vett. A németek Aba Sámuel betörésére még az év őszén feleltek, megtorló hadjáratba kezdtek. Aba tudta, hogy nincs esélye a németek ellen, és lemondott területekről és a foglyokról. Az 1044. július 5-i ménfői csatában Sámuel királyt elárulták, vereséget szenvedett, és meggyilkolták. Ezután III. Henrik Székesfehérvárott személyesen ültette trónra Pétert 1044 júliusában, jelezve ezzel a megváltozott erőviszonyokat. A segítségért cserébe persze Henrik viszonzást várt. Először életbe léptette a német jogot, amivel egyértelműen elhagyta az istváni utat. 1045 pünkösdjén a császár újra Magyarországra jött, Péter pedig jelképesen, egy aranyozott lándzsa formájában átadta az országot Henriknek, ezzel a Német-római Császárság hűbéresévé téve azt. A császár a lándzsát és a koronát Rómába vitette. Közben István király özvegye, Gizella is elhagyta az országot, és visszatért szülőföldjére, Bajorországba. Péter a legfőbb tisztségekbe újra idegeneket helyezett.

Ettől helyzete újra megromlott; már 1045-ben két merényletet is szerveztek ellene. Az egyiket sikerült leleplezni. Ebben Prokuj gyula fiai Boja (Bolya, Bua) és Bonyha (Bunha) magyarországi birtokosok szövetkeztek Viskével, egy korábbi bizalmi emberrel egy Péter király elleni összeesküvésben, ezért kínpadon végezték. A másik csoport Szent Gellért csanádi püspök vezetésével Vazul fiainak ajánlotta fel a trónt. Gellért több más püspökkel elindult András és Levente fogadására. Közben 1046 nyarán kitört a Vata-féle pogánylázadás, ami gyorsan tovaterjedt a Körösök vidékéről. Ennek a felkelésnek a vezetői Abaújvárott találkoztak a hazatérő András és Levente hercegekkel 1046 szeptemberében. A lázadók azt követelték tőlük, hogy visszatérhessenek pogány hitükhöz. A hercegek ebbe számításból beleegyeztek, hiszen különben nem tudhatták volna maguk mellett a pogány csapatokat a Péter elleni harcban. András és az idősebb, pogány hitű Levente áldását adta a keresztények és Péter támogatóinak, kegyenceinek kiirtására. Ennek esett áldozatául később Gellért is.

Péter ismét megpróbált elmenekülni az országból, Augsburgnál pedig már gyülekeztek a segítségére érkező császári csapatok. A határon érte utol András követe, aki tárgyalni hívta. Péternek nem volt más választása, hiszen a határt már a pogány lázadók felügyelték. A visszafelé tartó királyt Zámoly falunál András emberei megpróbálták elfogni, de Péter kevés hívével egy udvarházba zárkózott, és három napig elszántan védekezett. Miután kísérői az egyenlőtlen harcban elestek, Péter is fogságba került, és 1046 októberében megfosztották szeme világától, hogy az uralkodásra alkalmatlanná tegyék.

***

HA A TÖRTÉNELMET NEM ISMERITEK, LEGALÁBB WIKIPEDIÁT OLVASSATOK!!! #HaászRudolf