Méltóságot a zaj helyett!

Vannak helyek, ahol a nemzet egysége nem díszítés a mondatok végén, hanem mindennapi valóság.

Júniusban a parajdi sóbányánál jártam. Ott, ahol a baj példaértékű összefogást szült.

Nem panaszkodtak – összekapaszkodtak. Sokat veszítettek. Mégis maradt erejük mosolyra, jó szóra, biztatásra.

Ott lenni nem pusztán kötelesség volt; tanítás, tanulás is.

Nemzet csak akkor leszünk, ha mindenkinek van benne helye.

És miközben sokan csendben építik a közösséget, vannak, akik színpadon állva indulatot keltenek – nem felemelnek, hanem bizalmat bontanak, értéket torzítanak, fiatalokat mérgeznek.

Minden kornak megvannak a hangoskodói. De hiszem, hogy nem a zaj, hanem a tartalom, nem az indulat, hanem a méltóság tart meg egy közösséget, egy nemzetet.