Máramaros megye prefektusa vétkesen hanyag! Vonják felelősségre! Állítsák pellengérre hogy a románság pusztulását száz éves országukban eddig közömbösen nézte!
Hol késlekedett? Miért aludt eddig? Hiszen az igény a közös himnusz-éneklésre ott lappangott minden románban, búvópatakként, parázsként a hamu alatt.
Főleg Székelyföldön. Ami a román politika szerint nincs is...
De Rudolf Staudernél kiválóbb, becsesebb ember nincs ezen a földön. Erős, egészséges, józan filozófiájú, munkás, lángoló, ha kell, de praktikus mindig, fajához, bölcsője földjéhez pogány szeretettel ragaszkodó.
Megyéjét is legfeljebb 1-2 millió kicsit csapzott, koszos, hervadt román zaszló díszíti - és ez lássuk be kevés! Ennyiből még nem érti mindenki, hogy Romániában jár.
Énekelni is kell. Együtt. Magyaroknak is.
De hölgyeim és uraim: Rudolf Stauder untauglich! A Haza Sólymai intézményt ugyanis már 1976-ban létrehozta a Román Kommunista Párt főtitkára. És énekelték a 3-6 éves gyerekek kötelezően a Soimii Patriei című erősen nacionalista dalt.
Akkoriban persze nem álltak meg félmegoldásoknál: tetőtől talpig trikolórba öltöztették az összes óvodást. Piros-sárga-kékben jártak és tanulták a nemzeti identitást, az ünnepi rendezvényeken való felvonulást, a politikusok óvodai látogatásakor illő viselkedést, a dákoromán kontinuitás elméletét, a zászlólobogtatást.
Egészen 1989-ig. Ez hol marad? Teszik fel joggal a kérdést a felhevült tömegek! A Kárpátok Géniusza a hetvenes években bezzeg nemzetileg tiszta gondolatokat adott a tejfogú generáció kezébe!
Tudom persze, hogy a nemzeti nevelés egy - a románhoz hasonlóan - többnemzetiségű államban kicsit problémás, de vannak áthidaló megoldások. December elsején például Máramaros megyében kötelezővé lehetne tenni piros-sárga-kék gyurmából Nagy-Románia térképét kigyúrni. Az apró, nemzetileg fejlesztett kezecskékkel az üres wcpapír-gurigákat is piros-sárga-kékre lehet festeni, és abból girlandot fűzni, hogy mindenkinek kellően eltöltse a nemzeti érzés a szívét.
Ez nem jutott még soha, senki eszébe.
Például a Kim családnak sem a szabad és demokratikus Észak-Koreában. Vagy a Szovjetunióban sem. Soha!
Feltéve de meg nem engedve, hogy az újítók mind-mind vétkes, gyarló emberek. De az újítás, kedves Rudolf Stauder mester - mégiscsak a legszentebb, amit csak ember véghezvihet.
Énekeljék hát!