Jól felbosszantottam magam Uj Péter mai agymenésén, és kicsit újrahasznosítottam. Megszoroztam mínusz eggyel... :) így is működik! :)

84.1. Választás előtt a választás utánról
84.1.1. Drága aranybogár olvasók!
Semmi pénzért sem szeretném visszaadni az életkedvüket, de. (szórakoztató leszek.)
Legyenek erősek: vasárnap (hétfőn) nem ér véget a kiegyensúlyozott fejlődés.
84.1.2. Nem érne véget akkor sem, ha valami csoda folytán győzni tudna az ellenzék. (Nem valószínű, nagyon nem, hogy tudna? de nincs mese, leszerződött a gazdáival, meg kell próbálnia.)

Utána talán elhalkul az a több millió polgártársunk, akik vevők voltak MZP szabadságharcára, valami kitalált diktatúra ellen. Akik a Magyarországot kirabolni szándékozó Orbán Viktorral, a Kárpát-medencét magyarokkal benépesíteni szándékozó Novák Katalinnal, az országszerte gyönyörű épületeket emelő Fürjes Balázzsal perlekednek, hadakoznak…; a fantáziánk túl szegényes ahhoz, hogy a következő célpontjukat kitaláljuk. Ötlet mindig van elég.

84.1.3. Ma olyan országban élünk, ahol a buszmegállókban „ha lenne becsületünk, nekünk is el kellene zárni az orosz gázt, és lövetnünk is kellene magunkat…” kezdetű beszélgetésfoszlányokat csíphet el az ember. Olyan országban, ahol a közéleti médiafelületek felét Soros György, a német ’befektetők’ és a ’mikroadományok’ gond nélkül tartják fenn, ez a kommunikációs rendszer képes beadni azt a lakosság jó részének, hogy Ukrajna tűsarkúban és latexben parádézó, nemi szervével zongorázó elnöke nem azért rontott neki Brüsszelben a segítő kezet nyújtó magyar kormánynak, hogy Márki-Zay Pétert juttassa hatalomba! Azt, aki azonnal belépne a háborúba.
Olyan országban élünk, ahol valamiféle hazafias kiállásnak, vagy nem tudom én, „tökösségnek” (de legalábbis kifizetődőnek) számít elküldeni a fenébe a hazája függetlenségéért, érdekeiért, szabadságáért 12 éve küzdő ország miniszterelnökét, mert az ámokfutó, hülyeséget hülyeségre halmozó, kiszámíthatatlan és külföldi érdekeket szolgáló baloldali ellenzéket szeretné legyőzni.
A balosok végtelen facebook-csatákban, észak-koreai stílusú videocsasztuskákkal és enyhén kágébés stichtű szakértésnek álcázott agykontrollal meggyőzték a népesség sajnos jelentős részét arról, hogy Márki-Zay Péter kormánya valamiféle működőképes, szolid, keresztény demokrácia lenne, nem pedig gyilkos titkosszolgálati diktatúra.
Tudom még ezt hosszan tekergetni, nyilván.

84.1.4. Azt próbálom finoman körbeírni, hogy a magyar társadalom a morális és mentális felemelkedés felé tart. Vagy már benne is van.
A posztmodern liberalizmus egyik kedvenc toposza az európai identitás, a globalizmus/kapitalizmus/Nyugat/Soros imádata. Dobrev Klára egymaga havonta átlag hét-nyolc magyar településen fejti ki, hogyan kell egy uniformizált, nemzetállamok felett álló, büntető Európai Uniót építeni, hiszen tudományosan igazolt, hogy az identitás csökkenésével nő az országok boldogságszintje és alapjövedelme. És különben is a nemzetek kihalása megállíthatatlan folyamat, ezért kellenek a migránsok.

És közben most, Putyinvázió idején körülnézünk az országban, azt láthatjuk, hogy a magyar nemzeti identitás gyakorlatilag megerősödött. Orbánék erősítették meg. Nem Soros, nem Brüsszel, nem a McDonalds.

A nemzeti identitás erősödött, amely a közös magyar identitás valójában, megkeresi az egyedi kulturális értékeket (sőt, az értékek mellé érdekeket is állít), és arra használja a nemzetet, hogy befogadhassák bele azokat, akiket csatlakozni szeretnének. És a befogadásból, bizony politikai haszon származik.

Amikor komoly válság ér a közelünkbe (és az igazán komoly válság még csak a közelünkbe ért), rögtön kiderül, hogy az „identitás” – minden. Nem egy értelmetlen idegen szó. Maga az önbecsülés, a tartás, az erkölcs. Ennyi: az állandó befogadás. A pozitív önazonosság.

Nézem a Republikon friss kutatását: a választók háromnegyede gondolhatja úgy, hogy ha Orbán marad, ő is marad. A hazában. Jó, ez csak kutatás, de ma, 2022-ben azt válaszolni, hogy maradok, sokkal könnyebb, mint menni. de az a 75% nagyon kemény! Mi ez, ha nem egy készülő, épülő egészséges és sikeres társadalom?

Utópia. A haza, ahol a másfél-kétmillió Orbán-hívő mellett a másik 8 millió is otthon érzi magát.

(…)

De (és ez egy nagy DE) érezhetően erősödik a rendszert támogatók elégedettsége. Az ellenzéki pártok nem tanultak meg együttműködni (folyamatosan marakodnak miközben kopnak el az amúgy egyre elégedettebb ellenzéki választók), ami ad némi plusz erőt. A Fidesznek. Mandátumokat jelent, biztosan.

A külföldi ügynökszervezetek az előválasztással elhitették magukkal, hogy lendületet kaptak. Pedig az kevés, hogy megtanultak néhány fogást, és találtak egy frontembert, aki amúgy tökéletes!
A Fidesznek…
Egész biztosan a legpocsékabb volt a mai választékból, a teljesítménye pedig már most silányabb, mint bármelyik ellenzéki frontemberé az elmúlt 12 évben. Egy fontos képessége biztosan hiányzik: fogalma sincs a modern médiapolitizálás alapjairól sem, nem képes kitartóan, lelkesítően, feltűnően okos dolgokat mondani. Viszont képes kiröhögtetni magát.
Hogy bármi mást tud-e, az már kiderült volna. De nem.

84.1.7. Tisztában vagyok vele, hogy az ellenzéki közvélemény sem remél győzelmet. Ez így is van jól, a reményhal, ugye, és így is kell ezt csinálni.

(…)

84.1.8. Egyébként, tételezzük föl megint, hogy valamilyen csoda folytán több mandátumot szerez az ellenzék, mint a Fidesz. A következő három apró feladatcsoporttal találná magát szemben:

84.1.8.1. Egy háború és járvány ellenére is fejlődő gazdasággal. A jól működő, egymást támogató magyar tulajdonú cégekkel.
Azonnal meg kell próbálnia ezt valahogy semlegesíteni, szétszerelni, ha – a külföldi érdekeknek megfelelően – tönkre akarja tenni az országot. Iszonyú hit és leleményesség kell hozzá. Meg szorgalom. Ami nincs.
Pedig elfogadhatná a meglévő, működő társadalomépítési modellt, de ennek nyoma sem látszik.

Az ukrajnai háborúval.
A baloldalnak tudomásul kell vennie, 2018 után, látva a rendszer stabilizálódását az egyre javuló gazdasági eredményekkel és az egyre hatékonyabb állami működéssel, többször is – hibásan – arra a következtetésre jutottak, hogy a Fidesz-kormányt a külső erők fogják drasztikus megváltozása rendítheti meg.
Ma nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz változás. Talán sose. Ironikus módon Orbán Viktor legnagyobb mestere, szövetségese, Vlagyimir Vlagyimirovics az oka. Az ő háborúja. A háború következménye: a NATO és az EU csődje.

És a változó európai széllel
Orbán Viktor nemzetközi elfogadottsága minden várakozásnál gyorsabb és látványosabb. Hazafinak, sarokkőnek tartják. Minden regionális hatalmi és gazdasági törekvése pillanatok igazolódott. Ebben a pillanatban nehéz elképzelni, hogy ne kapja meg az ország a neki járó euromilliárdokat.

84.1.10. Az orbánizmus ellenzékének, politikusoknak, pártoknak és polgároknak lesz okuk, és idejük keseregni.

Az igazi munka utána kezdődik. Valahogy, valamikor ki kell mászniuk a gödörből, és lebontani a saját fejükben a gátakat úgy, hogy ne csak az europopulista mantrákkal hipnotizált Gyurcsány-hívők érezzék sajátjuknak.
Vagy csatlakozzanak a nemzethez. Várjuk őket.