Három évvel ezelőtt kaptam egy emailt. Megdobogtatta a szívem, boldoggá tett. Ez állt benne:
„Tisztelt Borvendég Zsuzsanna! A Magyar Idők 2018. 08. 18-i számában megjelent írása: Bankszámlák nyomában – A kádári Magyarország titkos élete (10.) olvastán madarat lehet fogatni velem. A cikk egyik főszereplője, Gergely Miklós férje volt a Pannónia Filmstúdió hajdani igazgatónőjének. 2007-ben megjelent emlékirataimban (Lékiratok, Helilkon) néhány mondatot szenteltem a szóban forgó ügynek – sem G. M., sem a Metalimpex nevét nem említve -, amiért az özvegy és fia 2008-ban beperelt. A „tényállítást” nem tudtam bizonyítani, mivel 1974-ben csak szájhagyomány útján lehetett tudomást szerezni az ilyen ügyekről. A pert elvesztettem. A bíróság a perköltség mellett kártérítést ítélt meg a felperes javára. A könyvemet bezúzatta – 2008-ban! –, a könyvtári példányokat is. Jó emlékek a történetben: két vidéki könyvtár nem tett eleget a követelésnek, és a Helikon újra kiadta a könyvemet a szóban forgó néhány sor nélkül. Ennek köszönhetően most teljes az elégtételem. Tisztelettel köszönti: Jankovics Marcell”
Örülök, hogy én is adhattam Neki valami keveset, hiszen a csodálatos alkotásain nőttem fel. Isten vele, nyugodjék békében!