1956 70.évfordulóján a Tisza bezárta a kommunizmus legfontosabb magyar emlékhelyét, mert az új hatalomnak előbb meg kell néznie, megfelelő-e a kiállítás tartalma!! Ez - nevetséges.

A Terror Házában éppen arról mesélnek, mi történik, amikor a mindenkori hatalom eldönti, melyik múlt a helyes múlt. Ha szakmai problémájuk van a kiállítással, vitassák meg nyilvánosan. Történészekkel, levéltári dokumentumokkal, szakmai tanulmányokkal. Egy múzeum bezárása azért, hogy a kormányzat előbb megvizsgálja, megfelelő-e annak „tartalma” - maga a politikai emlékezetpolitikai revízió.

Különösen visszás, hogy a Terror Háza 24 éve működik, és világhírű. A kommunista, illetve nyilas diktatúra bemutatásának legismertebb magyar intézménye.

A „tartalmi átvilágítás” kifejezés önmagában árulkodó. Pénzügyi vagy jogi átvilágítást érteni lehet. De mit jelent egy történelmi kiállítás „tartalmi átvilágítása”? Melyik mondatot? Melyik áldozat történetét? Melyik korszak értelmezését vizsgálják? És főleg: ki dönti el, melyik történelmi értelmezés maradhat a falon?
s az a szellemi nívó, amint a Tisza van: Ungváry Krisztiánostul ők fogják átnézni?

A bezárás ezért politikailag sokkal erősebb üzenet: eddig ez volt a történet, most majd mi mondjuk meg, mi legyen a történet.