Mit mond valójában a német hír?
Németországban megbicsaklott a tengeri szélerőművek eddigi üzleti modellje. A 2025-ös tenderre egyetlen (!) ajánlat sem érkezett!!! Több korábban kiosztott projekt sorsa is bizonytalanná vált, a 2026-os pályázatokat pedig felfüggesztették. Mivel politikai ügyről van szó. úost újraírják a szabályokat.

Miért fulladt kudarcba? Meret ezek a beruházások óriási pénzt emésztenek fel, lassan térülnek meg, közben a fejlesztőnek hosszú évekre előre kellene vállalnia az áramár kockázatát.
A beruházó azt mondja: ezt ilyen feltételekkel nem vállalom.
A bank azt mondja: ekkora bizonytalanság mellett drágábban adok hitelt. A végeredmény pedig az lett, hogy egyszerűen nem akadt jelentkező.

Ezért kerül elő a CfD, vagyis a különbözeti szerződés.

A rendszer lényege nagyjából az, hogy előre kijelölnek egy árszintet. Ha a piaci ár ennél alacsonyabb, a termelő kompenzációt kap. Ha jóval magasabb, a többlet egy részét vissza kell fizetnie.

Így már kiszámíthatóbb a beruházás. Könnyebb mögé finanszírozást tenni, és a fejlesztőnek sem kell húsz évre előre megjósolnia az európai áramárat. Ez azért fontos, mert megmutatja: a szélerőmű-vita jóval bonyolultabb annál, hogy mennyibe kerül egy kilowattóra a turbina kapujában.

Egy erőmű költsége ugyanis nem ér véget a turbinánál. Az áramot el kell vinni oda, ahol szükség van rá. A hálózatot ehhez fejleszteni kell. Ha túl sok áram érkezik egyszerre, kezelni kell a többletet. Ha nem fúj a szél, valahonnan pótolni kell a kieső termelést. Ezek mind őrületesen sok pénzbe kerülnek. Németország évi több milliárd euróval támogatná az átviteli hálózat költségeit a következő években.
Ezt pedig a fogyasztóval fizettetik meg. Kivel mással. Esetleg a költségvetést benyúl a zsebébe - de Magyarországon az emberek pont a rezsicsökkentés eltörlése mellett szavaztak

Szóval:
Amikor valaki azt mondja, hogy a szél olcsó, érdemes megkérdezni: pontosan melyik költségről beszélünk? A turbina által megtermelt áramról? Vagy arról az áramról, amely végül megbízhatóan eljut a fogyasztóhoz?

Az új német elképzelések között szerepel, hogy a tengeri szélerőművek tervezett működési ideje 25 évről 35 évre nőjön. Világos, mint a vakabla: minél tovább működik egy drága beruházás, annál több év termelésére lehet szétteríteni a kezdeti költségeket. Ettől maga az erőmű nem lesz olcsóbb, csak a megtérülés számítása lesz kedvezőbb.

És ebből mi következik Magyarországra: ki kell számolni és nyilvánosságra kell hozni, hogy mennyibe kerül ez a 4000 megawatt (2000db!!!) szélerőmű a teljes magyar villamosenergia-rendszernek? Ez sokkal érdekesebb kérdés annál, hogy képes-e Magyarországon egy turbina áramot termelni.
Utána beszéljünk arról, hogy tényleg szükségünk van-e rá, és milyen áron?

És figyeljünk a napenergiára: az elmúlt években elképesztő mennyiségű napelem került a rendszerbe. Több gigawattnyi kapacitás épült ki, és vannak olyan napszakok, amikor a napenergia már meghatározza a hazai termelést.
A kérdés már sokszor az, hogy mit csináljunk az árammal akkor, amikor egyszerre nagyon sok termelő adja be a rendszerbe?
Ebben a rendszerben jelenne meg további több ezer megawattnyi szélenergia....

Szerintem innen érdemes megközelíteni az egész történetet.
Ne azon vitatkozzunk, hogy van-e szél Magyarországon. Van. Lehet.

A kérdés az, milyen problémát akarunk vele megoldani???
Mennyibe kerül majd az új szélkapacitás teljes rendszerköltsége?
Mennyit termel akkor, amikor valóban szükségünk van rá?
Mekkora hálózati beruházást igényel?
És ugyanebből a pénzből tudnánk-e olyan fejlesztést választani, amely nagyobb ellátásbiztonságot ad?

Nekem ebből egy mondatban ez következik:
Ne csak a szélerőmű árát mutassák meg. Mutassák meg a teljes villanyszámlát, amit a rendszerhez hozzá kell építeni.