Édes néném,
ha szivárvánt nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk volna innét, mert tegnap nagy záporeső lévén, a víz csaknem egészen elboríta. Mink azt nem tudtuk, hogy mikor nagy esők vannak, éppen ott foly le a hegyekből a víz, ahol mink vagyunk táborban. De csakhamar megtudók, mert egyszersmind elborítá a víz a konyhánkot;

De itt nálunk olyan nagy államfőkeresés támada, hogy ha köztársasági elnököt nem láttunk volna, már azt gondoltuk volna, hogy valami elveszett bárányt hajszolnak a mezőn. Futnak is utána mindenfelé: egyik a tudósok között keresi, más a művészek között, a harmadik pediglen a Facebook-kommentekben, mert újabban nálunk a közjogi méltóságok úgy teremnek, mint eső után a gomba.

Magyar Péter uram előbb arra kéré a népet, hogy mondaná meg, kit látna örömest az ország első székében. Mink azt gondoltuk, hogy ebből valami széles tanácskozás lészen. De csakhamar megtudók, hogy a tanácskozás abból áll, hogy a nép írhat neveket, a hatalom pedig azt választja, akit előbb is gondolt – vagy akit még idejében el nem riasztott.

Elsőben Judit asszonyt tették a sakktáblára. Azt mondák róla, hogy ő volna a legalkalmasabb. Én nem kétlem, hogy a sakkhoz igen jól ért; de úgy látszik, a politikai játszmát még nálunk sem kívánta végigjátszani, mert alig helyezték a táblára, már le is lépett arról. Bizonyosan észrevette, hogy ebben a játszmában nemcsak a királyt szokták feláldozni, hanem olykor azt is, aki királynőnek látszik.

Most pedig Bujdosó Andrea asszony azt mondja, hogy a Tisza-frakció augusztus 8-án, szombaton több személy közül választaná ki a jelöltet. A neveket ugyan nem mondják meg, de azt már tudják, hogy több név közül fognak választani. Ez nálunk nem rendkívüli dolog: sokszor előbb megvan a döntés, mint a jelölt, és előbb megvan a jelölt, mint az indoklás.

A' való, hogy sietniök is kell. Hétfőn, augusztus 10-én délelőtt tíz óráig be kell adni az ajánlásokat, kedden pedig már választana az Országgyűlés. Így hát egy hétvége alatt kell megtalálni azt az embert, aki a nemzet egységét kifejezi, az alkotmányosság fölött őrködik, s lehetőleg hétfő reggelig rá is ér.

Ki ne csudálná ezt a gyorsaságot? Hajdan egy jobb szabónak is több idő kellett egy ünnepi dolmány elkészítéséhez, mint amennyit most egy köztársasági elnök kiszabására hagynak. A dolmányt legalább rápróbálták az emberre; az államfőjelöltnél úgy látszik, elég, ha a neve jól mutat a közleményben.

Azt is mondják, hogy még azon tanácskoznak, miképpen mutassák be a kiválasztott személyt a nyilvánosságnak. Ebből látom, édes néném, hogy nem az a legnehezebb, kit választanak, hanem hogy miként csomagolják be. Mert lehet az ajándék akármilyen, ha szép szalagot kötnek reá, a népnek úgy kell tennie, mintha meglepetés volna.

A miniszterelnök úr közben találkozék ügyvéddel, történésszel és volt főbíróval is. Hogy ezek közül kit kértek, kit csak mutattak, s ki volt valódi jelölt vagy csupán díszlet, azt nem tudhatjuk. Nálunk a politikai egyeztetés olyan, mint a köd a Fekete-tengeren: mindenki lát benne valami alakot, de mire közelebb érne hozzá, már másutt jár.

Tamás megbízatása az Alaptörvény tizenhetedik módosítása következtében július 20-án megszűnt. Ő maga súlyos kifogásokat emelt a változtatás ellen, de a módosítást mégis aláírta. Így megtanulhatók, hogy nálunk a tiltakozás és az engedelmesség olyan jó szomszédok, hogy olykor ugyanazon tollszárban laknak.

A Tisza pedig most olyan sebesen akar új elnököt választani, mintha nem maga fűrészelte volna ki a régi szék lábait. Előbb eltávolítják az államfőt, azután csodálkoznak, hogy nincs államfő; majd társadalmi ajánlásokat kérnek, de a neveket titokban tartják; végül néhány nap alatt megtalálják azt, akinek kitudja mennyi hosszú keserves esztendeig kellene az egész országot képviselnie.

Édes néném, ki ne látná, hogy itt nem egyszerűen köztársasági elnököt keresnek, hanem igazolást egy előre végrehajtott politikai művelethez? A személy majd csak meglesz valahogy. A fontos az, hogy az egész eljárás ünnepélyesnek, nyitottnak és népileg támogatottnak láttassék. Ha pedig a kiválasztott személy később mégsem bizonyul függetlennek, arra is lészen magyarázat: bizonyosan túlságosan erős volt a Tisza sodra.

A' való, hogy az államfőválasztás özönvize talán már kedden estig eltart. Utána más medret ásnak a politikának, a közleményeket elpakolják, a jelöltek névsorát pedig beteszik valamely száraz ládába. Csak az új köztársasági elnök marad itt velünk, akiről azt mondják majd, hogy ő testesíti meg a nemzet egységét.

Mink pedig örülhetünk, ha legalább szombaton megtudjuk, kit kell hétfőig országosan tisztelnünk.

Maradok, édes néném, az államfőkereső táborból híven tudósító atyádfia.
Kelemen