Ma 115 éve született Ronald Reagan, számomra AZ AMERIKAI ELNÖK. Egy olyan vezető, aki nem sodródott a történelemmel, hanem irányt adott neki.

Reagan hitt abban, hogy az állam ereje nem önmagáért való, hanem a szabadság védelmének eszköze. E hitből fakadt kérlelhetetlen harca a kábítószerek ellen: elnöksége alatt világossá tette, hogy a drog nem „személyes választás”, hanem közösségeket romboló fenyegetés, amely ellen az államnak erkölcsi kötelessége fellépni. Az üzenet egyszerű volt: a szabadság nem jelent önpusztítást, és a jövőt nem lehet függőségekre építeni.

Ugyanez az erkölcsi tisztaság vezette akkor is, amikor szembefordult a kommunizmussal. Reagan felismerte, hogy a totalitárius rendszerek nem reformálhatók – le kell bontani őket. Amikor a szabadság nevében kimondta, hogy a kommunizmus „a történelem szemétdombjára” kerül, nem provokált: bátorságot adott azoknak, akik vasfüggöny mögött éltek. A hidegháború végjátéka nem véletlen volt, hanem következmény: az elszántságé, a gazdasági és erkölcsi nyomásé, és annak a hitnek a következménye, hogy a szabadság végül győz.

Ronald Reagan öröksége ma is időszerű. A drogokkal szembeni zéró tolerancia, a szabadság következetes védelme és a diktatúrákkal szembeni egyenes beszéd nem divat, hanem iránytű. Olyan vezetőé, aki tudta: a történelem nem magától halad a jó felé — vezetni kell.

Isten éltesse Ronald Reagant a születésnapján.