Karinthy Frigyes: Lidércnyomás

A humorista reggel fölébredt, és szelíden öltözködni kezdett. Reggel a humorista egy kedves, szelíd úr volt, kék szemekkel, szőke hajjal és rózsaszín, illatos májjal; reggel a humoristának kék szalag volt kötve a májára, máslival.

A humorista aztán megnézte a pénztárcáját, és arca elkomorult. A haja egy árnyalattal sötétebb lett.

- Fel vagyok háborodva - szólt sötéten a humorista, és mája elsötétült. - Fel vagyok háborodva. Miért is vagyok ma fölháborodva? Ja, igaz. Ma a pesti lakásviszonyok miatt vagyok felháborodva. Nem lehet már Pesten lakást kapni. Disznóság. Ma a lakásviszonyokat fogom ostorozni. Ma huszonötöt kell kiostorozni.

S maró szatírával végigment a Váci körúton. Egy kapun meglátott egy felírást: "Négyszobás lakás kiadó, az összes mellékhelyiségekkel."

- Nagyon jó - mondta a humorista. - Ezt direkte megnézem, már csak amiatt is.

Már csak amiatt is bement, és megnézte a lakást. Négyszobás volt, egy-egy szoba akkora, mint a Royal nagyterme. Tiszta, gyönyörű falak, villany. Gázfűtés.

- Mennyibe kerül? - kérdezte pokoli gúnnyal a humorista.

- Háromszáz korona.

- Háromszáz egy hónapra? Vagy fél hónapra gondolja, természetesen?

- Dehogy. Egy évre.

A humorista egy kicsit elsápadt. Zavartan köszönt, és kezet csókolt egy asztalnak.

- Ejnye, mi ez? - mondta, és lement az utcára. Dél volt már, és háromra kellett a cikk a lapba. - Ejnye, de fel vagyok háborodva - mondta a humorista halkan -, min is vagyok felháborodva? Ja, igaz, a pesti szénviszonyokon vagyok felháborodva, majd elfelejtettem. Hah, a pesti szénviszonyok! Nyikk, nyakk!

Amint ezt kiejtette a humorista, félre kellett ugornia, mert egy kocsi majdnem elütötte. A kocsi vad sebességgel száguldott. Telis-tele volt rakva szénnel. Egy pillanat alatt eltűnt.

- Hová megy az a kocsi - kérdezte a humorista egy rendőrtől -, és miért nem állította meg sebes hajtás miatt?

- Nem lehet - mondta a rendőr kifogástalan udvariassággal. - Ennek a szénkereskedőnek olyan kitűnő üzlet kínálkozott, hogy nem vehettem a szívemre őt most zavarni. Egy sarki hordár kocsi szenet rendelt nála, és két forintot ígért a szénért.

- Mennyit?

- Két forintot.

A humorista még egyet sápadt és továbbment.

- Min is vagyok csak felháborodva - dadogta lágyan, mert már két óra volt, és még nem ebédelt. - Ja, igaz, a pesti kocsisok hallatlan durvaságán és kapzsiságán vagyok felháborodva.

Hirtelen beugrott egy kocsiba.

- Hajtson a Dohány utcába! - kiáltotta oda diadalmasan.

- Igenis, nagyságos úr - válaszolt a kocsis, felpattant a bakra, s a lovak száguldani kezdtek. Két perc múlva a Dohány utcában voltak.

- Mennyivel tartozom? - kérdezte a humorista kajánul. - Mutassa csak a taxit!

A taxi 1 korona 60 fillért mutatott.

- Bocsánat, nagyságos uram - mondotta a kocsis, és egyik lábát hátrakapva, mint a tánciskolában szokták, pukedlizett.

- Értesítenem kell önt, hogy a taxi elromlott, és harminc fillérrel többet mutat. Ön, uram, csupán 1 korona és 30 fillért fizet, bár erről is szívesen lemondanék, mert őszintén szólva régi ambícióm már, hogy önt, irodalmunk jelesét, egyszer szerény járművem vendégéül tisztelhessem. Nagyon kérem, ne sértsen meg azzal, hogy társalgásunkat együttlétünk anyagi következményeire terelje - boldog voltam megismerhetni önt.

A kocsis e szavakkal újra felpattant a bakra, s elvágtatott. A humorista homlokát törülte, s utánanézett.

- Min is vagyok csak fölháborodva - mekegte a humorista, mint egy kecske, mert már tíz óra volt. - Aha, tudom már. Azon vagyok ennyire felháborodva, hogy tíz óra után az ember nem mehet be a saját lakására, és a goromba házmesternek kapupénzt kell fizetnie, és akkor is egy óráig kell várnia a házmesterre.

A humorista ezzel becsöngetett a kapujába. Még el se vette az ujját a csengő gombjáról, a kapu kinyílt.

- Bocsánat - mondta a házmester mosolyogva -, itt vártam a kapuban, mert sejtettem, hogy hazajön ez idő tájban.

A humorista rámeredt, és tétován nyújtotta át a hatost.

- Hogyan, uram! - kiáltott a házmester. - Csak nem képzeli, hogy kötelességem teljesítéséért anyagi ellenértékre számítok? Csudálom, hogy ezt föltételezte rólam.

S a házmester hajlongva távozott. A humorista tántorogva ment fel. Fogai összeverődtek.

- Hát akkor! - üvöltött -, hát akkor mit tegyek? Nincs más hátra - vissza kell térnem a zsemléhez! A zsemle kicsiny! - üvöltött. - Igen! Mikroszkóp! Zsemle! Pesti Zsemle! Pesti miklye! Pesti zsemlyeszkóp!

- Zsemle tetszik? - hangzott egy hang kívülről. - Azonnal. Az ajtó felpattant. Két péklegény jelent meg lihegve. Egy zsemlét hoztak. De nem fért be. Letették, és hozzáláttak az ajtó kiszedéséhez.

- Megálljatok! - ordított a humorista. - Ezt már nem!

És fölébredt.