A bunkóság nem szabadságharc – Azahriah és a véglény-mentalitás

Vannak pillanatok, amikor lehull a maszk – és nemcsak a drag queenekről. Azahriah, a tehetségként ünnepelt, valójában professzionális módon, üzletileg felfújt popsztár úgy döntött: magyarok millióit lealacsonyítja. Véglényeknek nevezte azokat, akik másként gondolkodnak mint ő. Pontosabban: Ő, nagy Ő-vel.
Magyar emberek. Dolgozók. Idősek. Fiatalok. Családosok. Hívők. Hazafiak. Te. Én. Mi.
Ez maga a pökhendi felsőbbrendűség beszéde. Azahriah nem először támadja a többséget. De most átlépett egy határt. Az, hogy valaki milliárdokat keres fiatalok manipulálásával, még nem menti fel minden alól (kivéve persze a ToiToi oldalának döntött menyecske sztoriját, az neki dicsőség). Aki véglénynek nevezi a honfitársait, az ne lepődjön meg, ha egyre kevesebb ember hajlandó tapsolni neki. Aki a nemzeti értékeket semmibe veszi, aki nem tanult meg tisztelettel beszélni másokról, az legfeljebb botrányhős lehet – példakép soha.
A kérdés persze már nem Azahriah személye. A kérdés az, hogy mit tűrünk el magunkról, egymásról, a hazánkról. Hogy elhiszik-e fiatalok tömegei, hogy a szabadság egyenlő a trágársággal, az arrogancia a véleménnyel. És hogy hagyjuk-e, hogy a popkultúra szemétdombján nevelődjön a jövő generációja.
Mi nem fogjuk hagyni.