A mozgalom, a lobby, avagy a porszívóügynökök felemelkedése (szerző: Bokor Judit)

Sorozat, 1. rész - a feminizmus

Egy sorozatot indítok el az eredetileg mozgalmakként kezdődött világtrendekről, melyek a mai világban már elvesztették eredeti célkitűzéseiket.
Melyek nagyban befolyásolják a napi politikát, s melyeket nem árt tudni, érteni, mielőtt az összefüggéseket keresnénk.

Velem tartasz egy kávéra?

A feminizmusról írok ma, mert úgy gondolom, fontos, hogy tisztában legyünk a fogalommal.

Az alapjában férfi központú világban a feminista mozgalom elsőként az angolszász világban indult útjára a 19-20. században.
Céljuk az volt, hogy a nők oktatáshoz való jogát, a munkavállalási szabadságot, és a férfiakkal egyenjogú állampolgári státuszt, a választójogot megkapják.
Igazából már korábban megjelentek a nők a követeléseikkel, de a szervezett küzdelem a Viktória-korabeli női szerepek megkérdőjelezésével vált tömegessé.
Történelmileg eredetileg főleg a fehér, jómódú nők problémáiról szólt, és egy kicsit sem szenteltek figyelmet a kisebbségeknek. Az csak jóval később kezdődött.
A mozgalom tulajdonképpen megtestesíti az igazságért és elismerésért vívott küzdelmet.
És persze nemcsak a jog szerinti küzdelem ez, hanem a társadalom teljes elismeréséről szól. Kezdve a családon belüli megértésről és elfogadásról.

A mai napig élnek a sztereotípiák a női szerepekről. De azok mára már csak a vicc kategóriájába tartoznak. Ám jól jelzik a mozgalom fontosságát.
"A nők helye a konyhában van", és sokáig sorolhatnám még...

Idővel felismerte sok férfi is, hogy igaza van a nőknek, és mennyire fontos ez a küzdelem. Sőt, sok férfi csatlakozott is a küzdelemhez.

Magyarországon 1907-ben indult a feminista mozgalom útjára.
A mozgalom igazából a diszkrimináció ellen küzd. Mint oly sok fajta más mozgalom tagjai.

Az eredeti feminista mozgalom hangjai, hogy a célokat jórészt elérték, cseppet elcsendesültek, ám új erőre kapott az 1960-as években. Az új célok alapján a társadalmi és kulturális elismerésért küzdöttek, valamint a szülés, család, munka harmonizációjáért.
A siker után, megint egy kis csönd következett, majd az 1990-es évektől már szóba kerültek a különböző származású, osztályú és szexualitású nők problémái is.
A 2000-es évektől pedig a modern feminizmus már a digitális médiára és technológiára fektet nagy hangsúlyt, pl mint az online zaklatás, testünk elfogadása és az LMBT jogok.
Az internet világában már sokkal könnyebben megy a harcuk, lévén már nemcsak könyvek és felvonulások, tüntetések formájában tudnak harcolni, hanem blogok, közösségi média platformok adják a mozgalomhoz a naprakész lehetőséget.

A mozgalom célkitűzései nagyon is jogosak voltak, ám ahogy bővül a paletta, úgy érzem, a sok bába között valahogy elvész a gyerek.

Elvesztek a hagyományos család értékei, mialatt a nők a jogaikért küzdenek.
Megjelent a "me too" mozgalom is, ahol már nemcsak a nők sérelmeiről és orvoslásáról van szó, hanem a férfiak akár szörnyetegnek való bemutatásáról is.

Megjelent az a vonal is, amelyik olyannyira a karriert részesíti előnyben, hogy elutasítja a házasság intézményét is, mert szerintük az csak akadályozná a nők kibontakozását, a gyermekvállalás kérdését pedig egyenesen támadásnak értékelik.
Azt mondják, hogy a saját testük felett csakis ők rendelkezhetnek, és senki ne mondja meg, mihez kezdjenek vele. Nem előírás pedig, nem támadás. Csak talán rosszul kommunikálják társadalmi szinten a dolgokat. Nem kötelező semmi.
De hátha mégis elgondolkodnak nők, hogy a kivívott jogokkal élni lehet úgyis, ha családot vállalunk. Ezek nem zárják ki egymást.
A család fogalma, mint olyan, abból sajnos nem kérnek a trendet követők.

Kedves feministák!
Hadd fűzzek ehhez pár gondolatot:
Szerintem bőven túl lett tolva a feminista mozgalom. A jogok igenis kellettek, nem vitatom, sőt.
Az eredmények adta szabadságunk hatalmas dolog, ám valahol menet közben valahol eltűntek az életünk szépségei, értékei.
Soha, senki nem fedezte fel a harcos feministák, az önérzetes, öntudatos nők közül, hogy a család, a gyermekvállalás, felnevelés is karrier.
Méghozzá az egyik legnagyobb, legszebb karrier a világon.
Azon sem gondolkodtak el, hogy míg a férfiak lényegében halálukig képesek gyermeket nemzeni, a nők nem tolhatják ki a végtelenségig az idejüket.
Ó, igen.
Aláírom, hogy jó dolog fiatalon mindkét nem számára a szabad élet, a kevésbé elköteleződés az együttélés szempontjából, és igen, nem elvárt a szűzen való házasságkötés sem már régóta.
Aláírom, hogy nem a legfontosabb szinte rögtön érettségi után a házasságkötés, a gyermekvállalás, hiszen jó, ha egy pár évet a jövő megalapozásával foglalkozunk.

De tudjátok-e, hogy mennyire szomorú dolog tök egyedül megöregedni, miközben a családtagok sorra eltávoztak már mellőlünk, és a barátok, ismerősök száma is csökken úgy 40-45 éves kor után.
Szörnyen rossz lehet teljesen egyedül, magányosan várni a véget.
Ha nincs gyermekünk, nem is lesz mellettünk (szinte) senki, mire az életünk véget ér.
Tudjátok-e, hogy a gyermekvállalás micsoda óriási karrier? Hogy az előző kormányunk mi mindent kitalált, hogy a családok életét legalább anyagilag megkönnyítse, a ne érezzük úgy, hogy mennyi mindenről is kell lemondanunk? Ezzel is érzékeltetve, hogy a család, a gyermekvállalás igenis fontos, elismert valódi karrier?
Tudtátok, hogyha ti nem is érzitek ezt a modellt karriernek, a gyermek mellett elmehetünk már dolgozni, (munka)karriert építeni, tanulni...?

A feminista mozgalom eredetileg nem vonta kétségbe a család szerepét a világban.
Ezt valójában a mozgalom rossz értelmezése adta a nők, a mi kezünkbe.
Tudjátok, szuper dolog szeretve lenni, és szeretetet adni. Méghozzá önként, boldogan.
2 gyermekes édesanyaként én is sokat dolgoztam, sőt, rengeteget. Előttük pláne. Élveztem az életet rendesen. Aztán mégis úgy gondoltam, valami hiányzik az életemből. És kis híján lecsúsztam róla.
Mára már felnőttek, és visszanézve tudom, hogy jól döntöttem.
Fura, de szabad voltam anyaként is, nem voltam gúzsba kötve egy pillanatig sem, pedig nem volt segítségünk. Nem kellett mindenről is lemondanom, lemondanunk azért, mert szülők lettünk. Jó, persze, alaposan meg kellett szerveznünk az életünket, az igaz.

Úgy gondolom azonban, hogy a feministák valahol eltévedtek út közben.
A harcok során valahol egoisták, önzők lettek a családvállalást elutasítók.
A nők jogai szépen alakulnak, de közben igenis el kell gondolkodni azon, hogy egyrészt a vívmányok nem jók öncélúan, önmagukban értelmezve, megélve.
Azokat csak be kéne építeni a hagyományos családi életbe.
Gondolok én ilyenekre, hogy nemcsak magunknak nőknek kell vigyázni a gyermekre, meg főzni, mosni, etetni, takarítani, hanem az megosztható.
Nem a vég nélküli pelenkázást jelenti egy baba az életünkben.
Hogy lehetnek énidők is, vagy szülőkként kettesben is mehetünk programokra, nyaralni, ha jól szervezünk.

Vissza kéne találnunk magunkhoz, és végre a hagyományos családi életet modern, jogokkal rendelkező nőkként élni, megélni.

A sorozat az tényleg sorozat lesz, van véleményem a mozgalmakról még, bőven.

Köszönöm, hogy velem tartottál.

Bokor Judit
#vekkerur ️