Emlékezet és cselekvés. Szerző: Laura Emlékezet és cselekvés… ezzel a szlogennel foglalnám össze a következő írás tartalmát és tanulságát. Szoktuk mondani,
hogy a történelem megismétli önmagát, ami alapvetően nem feltétlenül igaz. Én úgy mondanám, ha nincs integritásunk a
múlttal, nem léteznek elbeszélések, aminek a tanulságaival párhuzamokat fedezhetünk fel az örökös jelennel
kapcsolatban és következtethetünk egy lehetséges jövőre, akkor hibákat ismétlünk. A felmenőink hibáit... Az emlékezet
és a múlt tanulságai az egyetlen esély rá, hogy a korlátolt emberi természetből fakadóan a végtelenül pontosan
megjósolható emberi viselkedést a lehető legkonstruktívabb kimenet irányába befolyásolhassuk. Az emlékezet az
egyetlen esélyünk, hogy a zsigeri reakcióink és a cselekedeteink közé teret és időt hozzunk létre, amiből döntési
szabadságot nyerhetünk, hogy a tettek, amiket elkövetünk később milyen eredménnyel (következménnyel) térjenek
vissza hozzánk. A hezitálás is egy döntés. A katasztrófavakság is egy döntés. A gyávaság kompenzálása racionalizálással,
félrenézéssel, hamis remények keltésével magában (is) és másokban is egy döntés. Jó hír, hogy aki gyáva az legalább
tudja… pontosabban nem tudja, hogy valójában belül tudja, mert fél és a legkisebb ellenállás felé szeretne – sajnos
tévesen – zsigerből mozdulni. Aki viszont nem tudja, sőt, nem tudja, hogy nem is tudja, az egy teljesen kiszolgáltatott lény,
talán a legsajnálatraméltóbb. Sajnos mindig és minden időkben ők voltak a legmagabiztosabbak, a legharsányabbak és
még azután sem lesznek képesek tanulságot vonni semmiből, hogy beléjük égett a teljes tudatlanságból hozott
döntésük. Még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elég hirtelen 100 évet visszakutatnunk a történelemben és
láthatjuk, hogyan emelkedtek fel kezdetben nagy, hangzatos, középértékben megnyerő jelszavakkal, gyors „boldogság-
shot”-okkal házaló rezsimek, majd ahogy erősödtek, úgy bújt elő belőlük a valódi természetük. Akkoriban is voltak, akik
emlékeztek… akkoriban is voltak, akik gőgösen vagy katasztrófa-látástól gyáván, de legyintettek (ők már emlékeztek belül
valamire, csak nem tudták, hogy tudták). Voltak, akik félrenéztek, voltak, akik reménnyel, imákkal töltötték meg a szívüket,
hogy ne érezzék, hogy belül tudnak valamit. Majd hirtelen lángba borult egész Európa. Embereket ítéltek el koncepciós
pereken, kínoztak halálra, öltek meg a nyílt utcákon, hurcoltak el, fosztottak ki, sokszor a „barátaik” közreműködésével. Az
iskolai bullying mellé is óriási tömegek szoktak az agresszor mellé csatlakozni, olyanok, akik legalább így nem érzik, hogy
félnek, ha a vélt „erő” mellé beállnak. Köpnek ők is, gyaláznak, ők is kínoznak, mert addig sem tudják róluk, hogy ők bizony
tudják és félnek. De vajon az ellenállás elodázásával valóban megóvunk-e másokat? Vagy csak felduzzasztjuk az
indulatokat és később még nagyobb lesz a pusztítás, amit az egyensúly helyreállása kényszerűen magával fog hozni?
Nem lett volna-e ildomosabb vállalni az igaztalan vádak látszólagos beigazolódását, ha ezzel a későbbre tolt, sokkal
nagyobb szenvedéstől óvtunk volna meg tömegeket? Ha egy kis arcvesztéssel megakadályozunk valamit már az elején,
aminek a tanulságát ismerjük, hiszen belül emlékszünk? Akkor menni fogorvoshoz mikor már akkudt a gyulladás? Jó ötlet
„taktikát” magunkra öltve leplezni a gyávaságot és kivárni a nagy semmit és azt, amit belül tudunk, hogy később még
rosszabb lesz? Itt érkezünk el a cselekvéshez… mert hiába az emlékezet, ha nem követi tett. Akkor minden hiába. Senkitől
sem várhatóak egyszemélyben nagy tettek, sőt! Apró, félelemmel dacoló tettek, amik később megdöntik a zsarnokot.
Ugyanilyen apró, gyáva félrenézésből emelkedhetnek fel. Halld a szavakat, figyeld a tetteket és EMLÉKEZZ! Ha emlékszel
és tudod, cselekedj! Szerveződj és soha, soha ne add fel! Egyszer a Te tetteid adnak majd erőt másoknak, akik a nehéz
időkben bár névtelenül, de tudni fogják, hogy helyt álltál! Amikor „csak” ételt adtál, bújtattál, elvittél A-ból B-be valamit,
vagy nem féltél hallgatni, figyelni, sem beszélni, jegyzetelni és óvni ezeket amég eljön az idő. De ez csak akkor jön el, ha
van cselekvési szándék... mert „A VÉGZETEK VEZETIK AZ AKARÓT”!
A nehéz időkben legyetek bátrak, emlékezzetek és cselekedjetek, ne hezitáljatok!

#vekkerur ️ #laura