Nép és aktivista-nyilvánosság

Mindig bosszantott, amikor a balliberális médiaemberek és brancsbeli politikai elemzők/közvéleménykutatók hólabdaszerű véleménylabdacsaiból kinövő politikai erőtérképet összecserélik a sokmilliós választó népesség támogatási arányaival, és az aktivista-nyilvánosság vágyaiból összeálló hangokat mint a nép hangját értelmezik Ez volt MZP messiás-tündöklése idején, és ez van már egy bő éve Magyar Péter Tisza-zsonlőrködésével is. Az ATV stúdióiban az aktivista-hang néphangjaként átfordításával már régen csak arról megy a vita, hogy a biztos Fidesz-vereség és kormányváltás után a Tisza kétharmados győzelme nem lesz-e problematikus a balliberális szemszögből, és a Tisza által tényleg megnyomorított óellenzéki balos aktivisták az utóbbi időben már abból szerezték érveiket a támogatásért kunyerálva, hogy a 2/3-os Tisza kötelezi a balos tábort a vele szembeni ellensúlyok megtartására, és ezek lennének ők.
Szóval ez az önjáróvá vált aktivista-nyilvánosság látszata, mert a nép millióinak megoszlása a szavazás napján kimozdulva egy külön dolog. Hadd meséljem el erre De Gaulle francia elnök csatáját az 1968-as trockista és kommunista diák aktivistákkal, akik mellé a szakszervezeti aktivisták kommunista részlegei rávettek még tízmillió munkást is a sztrájkokra, bízva a megrendült állam nagyobb engedményeiben, „mikor, ha most nem alapon!”. Az aktivista médianyilvánosság ujjongott, és most tényleg a NÉP hangjának képzelte magát. Fellázadt a nép, De Gaulle megroggyant, meg sem állunk a kommunizmus bevezetéséig! Ám de Gaulle elnök nem hátrált, és feloszlatva a parlamentet tényleg az egész néphez fellebbezett. Döntsön a soktízmilliós nép! És elsöprő többséggel őt igazolta a nép a megrökönyödött aktivistatáborok elképedésére, és a hatalomban megerősödve zárta le az aktivista részlegekkel szembeni vitáját. A nép csendes többsége a demokráciákban a tenger, ami felett az aktivisták hajócskái csak imitálhatják a nép hangját. Szóval 2026 áprilisában ez a tenger indul el szavazni.