✍️ Nos, valahogy így néz ki a konstruktív várospolitizálás szakmai érvek mentén:
Budapest közlekedési gondjait többek között úthálózatának fejletlensége is okozza. A (pesti) belvárost már megszoktuk olyannak, amilyen - és nem is bíztatnék senkit a variálásra -, de a kiskörút nagyszerűen példázza, hogy milyen helyrehozhatatlan károkat okozott az első világháború (direkt nem írom nagybetűvel), és Trianon a város fejlődésében.
A kiegyezéstől meginduló impozáns városépítést derékba törte az ország megcsonkítása, a gazdasági és népességi válság. A sugárút-körút rendszerű építkezés abbamaradt, a fővárosra (is) zúduló menekültáradat - a becslések ellentmondóak, 700 ezer és 1 millió fő közé teszik az elcsatolt területekről magyar közigazgatás alá menekültek számát, akiknek fele Budapestre érkezett, és még a negyvenes években is laktak menekültek vagonlakásokban a Nyugatinál - megállította a város szövetének természetes fejlődését, ekkor jöttek létre a 70-es években felszámolt nyomornegyedek.
E nagyszerű légifelvételen jól látható, ahogy befejezetlenül maradt a kiskörút: a Deák térnél egy furcsa ívben megtörik, és folytatódik a Bajcsy-Zsilinszky útban - egy körút egy sugárútban -, ahelyett, hogy természetes folytatásaként a Lánchíd felé venné az irányt, és ott érne véget.
Folytatom majd a sugárutak hiányával, egyelőre "barátkozzunk" ezzel a képpel, és gondoljunk bele abba, hogy ha nincs a háború utáni kényszerhelyzet, mennyivel másabb, szellősebb, jobban közlekedhető lenne belvárosunk!
A fotón pirossal a jelenlegi helyzet, és sárgával a hiányzó kiskörúti szakasz.