OLVASÓINK ÍRTÁK sorozat:
𝗔́𝗹𝗱𝗼𝘇𝗮𝘁𝗼𝗸, 𝘃𝗲𝘀𝘇𝗲́𝗹𝘆𝗯𝗲𝗻 𝗹𝗲́𝘃𝗼̋ 𝗳𝗶𝗮𝘁𝗮𝗹𝗼𝗸.
( 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘻𝘰̋: 𝘡𝘰𝘯𝘬𝘢 )

Nehéz szívvel írom ezt a pár gondolatot, hiszen anya vagyok, és anno edzőként is éveken át foglalkoztam gyerekekkel. Így különösen fájó pont számomra a gyermekek bántalmazása. Legyen az akármilyen bántalmazás. Hiszen egy abúzus az egész életüket tönkreteheti. Nem jól mondom. Mert nem tönkreteheti, hanem tönkreteszi. A bántalmazót pedig ez nem érdekli. Sőt, a társadalmunk sem elég érzékeny erre. Mintha ők védve lennének ettől...

Gyere, ülj le mellém egy kávéra.

Nemrég írtam arról, hogy mi is a pedofília, milyen formái vannak. Igazából a fogalmakat akartam tisztázni először.
Nem tudom, hogy azok akik olvasták, megérezték-e, megértették-e, hogy nincs olyan, hogy egy fiatalkorú biztosan védett.

Igen, jól írtam. Ugyanis azok, akik szexuális bűnelkövetők, ragadozók, nem egyszerűen csak arra "gerjednek", hogy valamely korosztályú kiskorúval létesíthessenek szexuális kapcsolatot, hanem vadásznak is rájuk.
Senki ne gondolja, hogy ezek ritka dolgok.
Az áldozatok közt van sajnos, aki családon belül lesz szenvedője egy ragadozónak (szülő, nevelő szülő, más rokon is szép számmal létezhet ilyen). Vagy más, bizalmi, hatalmi viszonyban álló is könnyen elérheti a gyermeket. Gondolok tanárra, edzőre, baráti környezetben lévőre, vagy akár egyházi személyre. Felsorolni sem egyszerű a lehetséges helyzeteket.

Ezekben az esetekben mindig van egy érzelmi zsarolás is.
A gyermek becserkészése lényegében bárhol lehet, otthon, iskolában, játszótéren, edzésen. Ám a ragadozó mindig keresi azt a lehetőséget, hogy egyedül lehessen a gyermekkel.
A legtöbb esetben kedveskedéssel indul. Meghívás fagyira, vagy csak egy beszélgetésre, stb. amire persze a leendő áldozat boldogan, sőt, hálásan reagál. Érzi azt a figyelmet, amire épp szüksége van. Gyanútlan, hiszen a meghívója csak a kedvét keresi. A ragadozó addig is kivárta a megfelelő pillanatot, s ha már ismeri áldozatát, pontosan tudja, mivel okozhatja neki azt a hálás örömöt, amivel csábíthat.

Amikor ténylegesen sikerül az áldozatát el-, illetve felcsábítania egy zárt helyre, tovább szövi a hálóját, azzal a felhanggal, hogy csak egy kis örömöt okozzanak egymásnak. Persze, ha már nem annyira kicsi a gyermek, mondjuk már kamasz, jobban tudja, hogy nem stimmel valami, és ott kevesebb, vagy más csábító praktikákkal él a ragadozó. Van, aki lényegre törő, nem sokat kertel. Viszont van, amikor úgymond megfelelő ellentételezést kínál áldozatának.
Támogatást, pénzt, cipőt, segítséget, sikereket...
Igazából a törvények szerint, egy kamasz már ha beleegyezik is a történésbe, bizonyos életkor után, a támadója nem vonható felelősségre. Persze, vannak azért büntethető elemek akkoris, de a ragadozó felkészült mindenre.
Pontosan tudja, hogy pl áldozatának bizonyítania kell tudni hogy őt prostituálják éppen, vagy más olyan támadást szenved el, amivel számonkérhető.

De egyben biztosak lehetünk. Mindig van mivel zsarolja őt a ragadozója. Leginkább érzelmileg.
Az egészen kicsiknek megpróbálja bemagyarázni, hogy amit tesznek, az teljesen helyénvaló, természetes dolog, ha a szeretetüket egymás felé így mutatják ki.
Vagy akár azzal is, hogy ha szólni mer erről bárkinek, mennyire rossz lesz a gyermeknek, vagy akár a családjának, mert mérgében (bosszúból) akár az egész családjának is árthat.
Mert ő megteheti, mert akkora a hatalma.
Sőt, tovább megyek.
Tévedés azt hinni, hogy csak kiskorúakat érheti abúzus.
A fiatal, pályakereső, életút kezdő fiatalok, vagy akár később is, a szakmában sikert akaró is áldozat lehet.
Bár az igaz, az már nem pedofília.

Vannak ragadozók, akik a kamaszkorba lépőkkel nem sokat foglalkoznak, pontosabban azzal, hogy rábeszéljenek, magyarázkodjanak. Elég egy szórakozóhelyre meghívni őket, és ott a leitatás, bedrogozás lehetősége simán adott. Onnantól a kábult prédájával lényegében azt tesz, amit akar.

Tudják, hogy ha rá is jön az áldozat arra, hogy kihasználták, a szégyenérzet megmarad. A legkisebbtől a felnőttekig mindenkiben. Mélyen hallgatnak a lelki sebeikről, akár egy életen át.
Mert nem igaz, hogy el lehet felejteni a történteket, hogy csak úgy meg lehet gyógyulni. Ha nem gondol rá, ha nem foglalkozik vele, ha kerüli támadóját, akkor az mintha meg sem történt volna.

Ne gondoljuk, hogy a szexuális ragadozója mindezt nem tudja. Dehogynem tudja. Csak nem érdekli.
Pontosan tudja, hogy áldozata környezete el sem fogja hinni, mert hiszen ő mindenki másnak feddhetetlennek mutatja magát, s ha kell, előveszi a saját áldozati kártyáját és mindent tagad, kimagyaráz.
Ha nem sikerül is, kevés az a szülő, aki vállalja nyilvánosan a gyermekükkel esett szégyent.
Vagyis, bármilyen korú, nemű is az áldozat, bizony, nagyon nagy a szégyene. Legalábbis a lelkében ez van.

Igen, jól olvastad kedves olvasó. Mert mind a fiúk, mind a lányok lehetnek áldozatok.

A ragadozóik is lehetnek férfiak és nők is.

Sokaknak él a tudatukban az, hogy a megrontók homoszexuális férfiak, pedig nem.
A támadók lehetnek látszólag normális heteroszexuálisak is.
Sőt. Rengeteg homoszexuális teljesen normális életet él, vagy legalábbis élne, ha nem bélyegeznék meg őket értelmetlenül, tudatlanul. Ők egyszerűen csak a saját nemüket szeretik, és rendes párkapcsolatra vágynak, éppúgy, mint a heteroszexuálisok.
Nem szabad egyetlen homoszexuálist sem pedofíliával vádolni azért, mert mások, mint a többség.

Az egyetlen amit tehetünk az az, ha jó viszonyban vagyunk a gyermekünkkel, ha mer beszélni bármiről velünk, szülőkkel. Ha tényleg ismerjük őket, ha tudunk olvasni a legkisebb változásból is, ha csak ránézünk.

Persze vannak olyan családok, ahol nagyon szeretik, ellátják a gyermeket, aki tényleg mindent megkap. Nem baj, ha sokba kerül. Csak kellő figyelmet, személyes kapcsolatot nem kap eleget.
Vagy vannak ám elhanyagolt gyermekek, esetleg nevelőotthonban stb helyen élők, akik méginkább kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, akik könnyű prédák lehetnek.

Nem, nem kell mindenkiben rosszat látni. De vannak jelek. Azok, amikre fel kellene tudni figyelni.
Merni kell lépni olyankor.
Nem szabad legyinteni és azzal nyugtatnunk magunkat, hogy miért is érinthet ez minket? Hiszen.... (itt jönnek a kifogások).
Óvjuk gyermekünket akkoris, ha már felnőttek.

Mindez amit írtam, a magányos elkövetőkről szólt, a hálózatban működőkről majd a következő írásomban foglalkozom. Tarts velem legközelebb is.

Köszönöm, hogy figyeltél rám.
Köszönöm, ha ezután jobban figyelsz a környezetedre.
Köszönöm, hogy velem kávéztál.