Megvannak a Nemzeti Konzultáció kérdései.

Lássuk:

Csatlakozzunk-e a kereskedelmi háborúhoz, avagy próbáljunk meg gazdaságilag semlegesek maradni?

Akarjuk-e, hogy a magyar gazdaságpolitika kialakításakor a nyugati mintákat és az Európai Uniót követve cselekedjen a kormány, vagy pedig Magyarországnak a saját útját kell járnia?

Támogassa-e a kormány minden eszközzel a hazai kis- és közepes vállalkozásokat a multinacionális cégekkel szemben is, akik ki szeretnék szorítani a piacról a helyi vállalkozásokat? (A hazai vállalkozók támogatásának egyik formája lehetne, hogy tőkét juttat a kormány számukra. A konzultációban részt vevők ezt támogathatják, vagy pedig dönthetnek úgy is, hogy erre nincs szükség, elegendő hitel áll a gazdasági szereplők részére.)

Megbüntesse-e a kormány az erejükkel visszaélő multikat, vagy pedig fogadja el a brüsszeli szabályokat és ne lépjen fel ezekkel a cégekkel szemben?

Szükségesnek látják-e a magyarok a kormányzat által előre jelzett béremelési programot, vagy pedig bízzák a gazdasági szereplőkre a béreket?

Szükség van-e a munkáshitelre, vagy elegendőek az eddigi támogatások?

Támogathassák-e adókedvezményesen az alkalmazottaik lakbérét a munkáltatók, másrészt pedig hogy a dolgozóknak juttatott SZÉP-kártya felhasználható legyen-e lakásfelújításra is?

Egyetértünk-e azzal, hogy több kollégiumi férőhelyet, új kollégiumokat építsen a kormány?

A lakást vásárló fiataloknak kell-e kedvezményes, ötszázalékos hitelt nyújtani, vagy pedig megfelelő és elegendő módon támogatja már így is a kormány a fiatalok lakáshoz jutását a csok plusszal?

Maradjon-e a 13. havi nyugdíj?

Helyesnek tartják-e a magyar emberek azt az elképzelést, mely szerint jövő évtől megduplázná a kormány a gyerekek után járó családi adókedvezményt, vagy pedig azt szeretné-e a többség, ha hazánkban is inkább a migrációt kellene támogatni ehelyett?

Migráció: egyetértünk-e a kormány álláspontjával, avagy el kellene fogadnunk a brüsszeli migrációs politikát.