✍️𝗢𝗟𝗩𝗔𝗦𝗢́𝗜𝗡𝗞 𝗜́𝗥𝗧𝗔́𝗞 𝗿𝗼𝘃𝗮𝘁 - 𝗭𝗼𝗻𝗸𝗮 𝗰𝗶𝗸𝗸𝗲

𝙈𝙞 𝙠𝙤̈𝙯𝙚 𝙖 𝙠𝙤𝙡𝙡𝙚𝙠𝙩𝙞́𝙫 𝙨𝙯𝙚𝙡𝙚𝙠𝙩𝙞́𝙫 𝙝𝙖𝙡𝙡𝙖́𝙨𝙣𝙖𝙠 𝙖 𝙩𝙤̈𝙢𝙚𝙜𝙥𝙨𝙯𝙞𝙘𝙝𝙤́𝙯𝙞𝙨𝙝𝙤𝙯?
Gyere, ülj mellém egy kávéra...

Mindenki hallott már a szelektív hallásról. De tudjuk-e mi is az?
Létezik? Vagy csak emlegetjük?
Először babakorban kerül szóba, ha gyermekünk csak bizonyos hangokra reagál. Később is bosszankodunk azon, ha csemeténket pl. a legnagyobb játék közben hiába szólítjuk, a füle botját sem mozdítja. Olyankor mondhatjuk, csak azt hallja meg, amit akar. Bizony, ez így van.
Hogy ez miként lehetséges? Amikor valaki így viselkedik, könnyen rámondjuk, hogy „szelektív a hallása”. És ebben ugyan nem tévedünk, de jó ha tudjuk, a szelektív hallás valóban létező állapot. Ezért nem biztos, hogy minden esetben jogos emiatt kérdőre vonnunk a körülöttünk élőket.
A „szelektív hallás” kifejezést a hétköznapokban azokra alkalmazzuk, akik tudatosan nem akarják meghallani azt, amihez nincs kedvük.
Ha szelektív hallása van valakinek, az zajos környezetben egyszerre csak egy dologra tud odafigyelni. Ez lényegében azt jelenti, hogy mivel csak egyetlen személyre összpontosít, zsúfolt vagy zajos környezetben figyelmen kívül hagyja a más forrásból érkező hangokat. Ez a képességünk, hogy bizonyos hangokat figyelmen kívül tudunk hagyni, agyunk működésének szerves része.

A szelektív hallási figyelem igazából egy tudattalan folyamat, amely akkor indul be, amikor valaki egy hangra vagy egy bizonyos személy szavaira próbál összpontosítani. Jó példa erre, amikor figyelsz valakire, és annyira koncentrálsz rá, hogy az agyad blokkolni kezd minden mást.
A mai világban folyamatosan különböző információkkal bombáznak bennünket. A szelektív hallási figyelem nem tesz mást, csak tehermentesíti agyunkat és segíti elkerülni annak túlterhelését. A szelektív hallás lehetővé teszi számunkra, hogy megválasszuk, hogy az adott pillanatban mi a fontosabb számunkra.
Ez voltaképpen egy védekezési mechanizmus. A hallási figyelem olyan dolgokra irányul, amelyek iránt érdeklődünk. Ezek alapján kijelenthető, hogy a szelektív hallás korántsem fiziológiai rendellenesség.

Logikus lehet a kérdés: hogyan választjuk ki, mit hallunk meg és mit nem. Ezt számos tényező befolyásolhatja. Egyértelmű, hogy a hozzánk közelebbi hangokra könnyebben tudunk figyelni. Az is fontos, hogy a környezetünkből összesen mennyi hanginger érkezik.
Jó a kérdés: hogyan választjuk ki, mit hallunk meg és mit nem. Ezt sok minden befolyásolhatja: pl a téma, amiről egy beszélgetés szól. Mert ha az érdekes számunkra, akkor koncentrálunk rá. És sokkal inkább tudunk figyelni annak a hangjára, ha látjuk is az arcát és a száját.

És most nézzük, mi is az a tömegpszichózis?

Ugyan mindenki azt igyekszik bizonygatni, hogy ő aztán egyedi, de azért ez nem igazán van így. Mindenkit elragadhat a hév, az összetartozás érzése. Csak gondolj bele, milyen egy koncerten, vagy focimeccsen együtt csápolni a tömeggel... Ezért iparkodnak a multik is egy nagy, jól együtt dolgozó közösséget létrehozni, közös programokkal, stb. Mert együtt hatékonyabbak leszünk, mert hatással van a saját munkavégzésünkre is.
Sőt, a csoport – jó és rossz értelemben is – olyan erővel bír, hogy a normákat legtöbbször akkor sem bíráljuk felül, ha már senki sincs a csoportunkban, aki kitalálta őket.
Ez a valahova tartozás iránti igényünk alapja. Abban az igyekezetünkben, hogy jó tagjai legyünk a csoportunknak, sokszor megváltoztathatjuk a véleményünket aszerint, amit a többség mond. Hiszen többi ember biztos jobban látja, érti, tudja. De biztos ez?
Nem árt, ha megnézzük a felelősség oldalát is a dolognak. Mert az egyik legnehezebb gondolat az, hogy ha elindulunk egy úton, amely egyértelműen rossz, nem biztos, hogy le tudunk fékezni. Mert ha megállok is, szembe kell néznem a ténnyel, eddig el sem kellett volna jönnöm.

Vannak emberek, akik pontosan ezzel manipulálják a tömeget.
Azt mondják, amit az egyén hallani akar. A csapból is ő folyik, méghozzá akár személyes találkozókon. Szónokol egy csoport előtt, ahol a hangja, a mondandója elragadtat, és csoportban érezzük ugyanazt: hozzánk szól, eljött közénk, azt mondja, ami számunkra fontos, lelkesít, lám, másokkal együtt gondoljuk ugyanazt, bátrak vagyunk, erősek együtt. Később már elég, ha csak látjuk, vagy halljuk a hangját, már beindul a varázslat.

Hitler és Mussolini gyűlései is ugyanerre a technikára épültek anno. Voltak szavak, mondatok és szófordulatok, amelyeket változatlanul ismételtek, sulykoltak, amelyek létrehozták a vezér és a tömeg lelki egységét, amelyeket utána elég volt felidézni, hogy a tömeg feltétel nélkül kövesse a vezért, s lemondjon az önálló gondolkodásról.
Az emberek, ha folyton ugyanazt hallják, egyfajta igézet alá kerülnek, s beindulnak a pavlovi reflexeik, létrejön újra az érzelmi azonosulás, s a követők engedelmes hívőkké válnak.
Ez a goebbelsi propaganda egyik legfontosabb technikája, amivel akár óriási tömegek téveszthetők meg.
Akár még a legnagyobb hibák is "eltüntethetők" így, sőt, előnnyé változtathatók, ha a jól ismert mondatokba csomagolják őket. Máris könnyű az embert becsapni, megtéveszteni. Vereség esetén pedig ugyanígy hatásos a szintén gyakran alkalmazott mások hibáztatása. Így tüntethető el a józanság utolsó morzsája is.
Nem más ez, mint tömegpszichózis, egy megbabonázó, okkult mestermunka.

𝗘́𝘀 𝘀𝗮𝗷𝗻𝗼𝘀 𝗲𝘇𝘁 𝗮 𝗷𝗼́𝗹 𝗯𝗲𝘃𝗮́𝗹𝘁 𝗴𝗼𝗲𝗯𝗯𝗲𝗹𝘀𝗶 𝘁𝗲𝗰𝗵𝗻𝗶𝗸𝗮́𝘁 𝗮𝗹𝗸𝗮𝗹𝗺𝗮𝘇𝘇𝗮, 𝗽𝗿𝗼𝗳𝗶 𝗺𝗼́𝗱𝗼𝗻 𝗳𝗲𝗹𝗲́𝗽𝗶́𝘁𝘃𝗲 𝗠𝗮𝗴𝘆𝗮𝗿 𝗣𝗲́𝘁𝗲𝗿 𝗶𝘀. 𝗧𝗼̈𝗸𝗲́𝗹𝗲𝘁𝗲𝘀𝗲𝗻 𝗸𝗶𝗵𝗮𝘀𝘇𝗻𝗮́𝗹𝗷𝗮 𝗮 𝘁𝘂𝗱𝗮𝘁𝗮𝗹𝗮𝘁𝘁𝗶𝗻𝗸𝗯𝗼́𝗹 𝗲𝗿𝗲𝗱𝗼̋ 𝘀𝘇𝗲𝗹𝗲𝘁𝗶́𝘃 𝗵𝗮𝗹𝗹𝗮́𝘀𝘂𝗻𝗸𝗮𝘁, 𝗳𝗶𝗴𝘆𝗲𝗹𝗺𝘂̈𝗻𝗸𝗲𝘁, 𝗲́𝘀 𝗺𝗮́𝗿𝗶𝘀 𝘁𝗼̈𝗺𝗲𝗴𝗲𝘀𝗲𝗻 𝗵𝗮𝘁𝗮́𝘀𝗮 𝗮𝗹𝗮́ 𝗸𝗲𝗿𝘂̈𝗹𝘂̈𝗻𝗸 𝗲𝗴𝘆 𝗶𝗿𝗮́𝗻𝘆𝗶́𝘁𝗼́ 𝗮𝗸𝗮𝗿𝗮𝘁𝗻𝗮𝗸.

𝗡𝗮 𝗶𝗴𝗲𝗻. 𝗖𝘀𝗮𝗸𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗮𝘇𝗼𝗸, 𝗮𝗸𝗶𝗸 𝗻𝗶𝗻𝗰𝘀𝗲𝗻𝗲𝗸 𝘃𝗮𝗿𝗮́𝘇𝘀𝗹𝗮𝘁 𝗮𝗹𝗮𝘁𝘁, 𝗼̋𝗸 𝗺𝗶𝘁 𝘁𝗲𝗵𝗲𝘁𝗻𝗲𝗸 𝗲𝘇 𝗲𝗹𝗹𝗲𝗻?
𝗘𝘇 𝗮 𝗹𝗲𝗴𝗻𝗮𝗴𝘆𝗼𝗯𝗯 𝗸𝗲́𝗿𝗱𝗲́𝘀...

https://vekkerur.blogspot.com/2024/10/mi-koze-kollektiv-szelektiv-hallasnak.html