𝗣𝗼𝗹𝗶𝘁𝗶𝗸𝗮𝗶 "𝗰𝗼𝗺𝗶𝗻𝗴 𝗼𝘂𝘁" 𝘃𝗮𝗴𝘆 𝗸𝗼...

𝗣𝗼𝗹𝗶𝘁𝗶𝗸𝗮𝗶 "𝗰𝗼𝗺𝗶𝗻𝗴 𝗼𝘂𝘁" 𝘃𝗮𝗴𝘆 𝗸𝗼𝗿𝗿𝗲𝗸𝘁 𝗸𝗿𝗶𝘁𝗶𝗸𝗮𝗶 𝗹𝗲́𝗽𝗲́𝘀?

Ábrahám Róbert tegnap egy talányosan megfogalmazott posztban jelentette be, hogy megszakít minden kapcsolatot a Mediaworksel.
Nekem nem egyértelmű, de talán sok más olvasó van így ezzel, hogy mi állhat pontosan a lépés hátterében.

Tény, hogy Robi konzervatív, jobboldali álláspontja sosem volt kérdéses. Munkája során ezt számtalanszor be is bizonyította a nézők és olvasók számára. Tényfeltáró írásai, riportjai és műsorai mindig konzekvensen, de kellő kritikával képviselték a jobboldali álláspontot és gondolkodást. Azonban az az egészséges, konstruktív kritika, amely minden újságíró, véleményvezér sajátjának kellene legyen, nos nem életképes a buborékokon belül.

Ezt mi is tapasztaljuk számtalanszor, amikor kritikusabb cikket, mémet teszünk ki, tényekkel, gondolatokkal alátámasztva. Pedig a politikai kultúra része kell(ene) legyen az, hogy bizony kritikusak legyünk akár a saját oldalunk felé is. De azt tapasztalom magam is, hogy erre sem az olvasótábor egy része, sem a véleményvezérek jó része nem érett meg.

Nem feladatom pálcát törni senki felett. Nem dolgunk, (pláne a részletek ismerete nélkül) eldönteni, hogy ez a lépés, az időzítés helyes-e vagy sem. Ez nyilván Ábrahám Róbert személyes privilégiuma. Sőt, arra sem biztatnék senkit, hogy elinduljon egyfajta karaktergyilkosság vele szemben. Sokkal inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy kezeljük a történéseket a megfelelő kontextusban, lássuk át, hogy a magyar belpolitika változik, átalakulóban van.

És ez az átalakulás akár egy teljesen megújult jobboldalt eredményezhet, melyben hatalmas szükség van Ábrahám Róbertekre , Lukács Adorjánokra, Füssy Angéla újságíróra, de akár Vekker úrra is.

Persze mindig van olyan a buborékunkban, aki/akik ilyenkor árulásról, süllyedő hajót elhagyó patkányokról beszélnek, de ez butaság. Már csak azért is, mert az említett szereplők NEM tegnap ébredtek rá a kritikus véleményekre. Nem egy napja fogalmazzák meg azt, hogy a buborékunkon belül egészséges kritikával kell szemlélődnünk, hanem már évek óta. És való igaz az is, hogy sajnos jellemző a politikai buborékokra, hogy ha abból a fősodorból valaki csak kicsit is kibeszél, az azonnal megkapja a maga stigmáját, szépen a homloka közepére.

Pedig gyakran érdemes elgondolkodni mélyebben, mik is a valódi problémáink, melyek azok a dolgok amik miatt egyre többen hagynak el minket......
#vekkerur

Cikk a Vekker blogon: https://vekkerur.blogspot.com/2024/10/politikai-coming-out-vagy-korrekt.html

Ábrahám Róbert - 2024. 10. 09.

Felmondtam a Mediaworksnél, és ezzel az utolsó szál is megszűnt, ami bárhová is kötött. Mindemellett valamivel részletesebben is be kell számolnom arról, mi is az, ami most történik, hogy véletlenül se adjak félreértésre okot.

Nem létezik média politikai összefonódás nélkül. Pont. Aki mást mond, az naiv vagy hazudik. Még azok a mikro-szerkesztőségek sem politikailag semlegesek, amelyek annak tűnnek jelentéktelenségük okán.

Most, az adott helyzetben, mindenki, aki véleményt képvisel, az egyik vagy másik, esetleg harmadik erőtérnek termel krediteket, direkt vagy indirekt módon. Van, aki ezt vállalja, és van, aki tagadja, de ettől még így működik.

Én viszont hetek óta vívódok azon, mi a helyes és mi a helytelen. A háttérben ugyanis kialakult egy olyan bizalomvesztés, amit nem tudok tovább takargatni.

És ilyenkor mit tehetek? Ha szembefordulok velük, akkor abból egy másik erőtér profitál. Ha tétlenül tűröm azt az aljasságot, amit művelnek, akkor csak még arrogánsabbá és önhittebbé válnak. Akkor mégis mit lehet tenni?

Hogyan állsz bele valakivel szemben a háborúba, aki alattomos hadviseléshez van szokva, és másokat tart maga elé? Hiszen minden, amivel visszalősz, valaki mást is eltalál. Mindezt egy olyan korban, amikor óriási tétje van annak, hogy a politikai elit mit képvisel az épp átalakuló világban.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért váltak egyesek ennyire arrogánssá. A válasz viszonylag egyszerű: elkapatták őket, mert a jobboldali világnézetet vallók gyakran összekeverik a lojalitást a szolgai meghunyászkodással. Ezért lehet az, hogy bizonyos körökben már rég telibe szarják az összes erkölcsi alapot, amelyből az egyén jobboldalisága fakad: a hűséget, a szavahihetőséget, hogy nem teszünk homlokegyenest mást, mint amit mondunk.

Az, hogy a dolgok idáig fajultak, és egyre többen mondják azt, hogy tele van a fszuk, abból is levezethető, hogy a jobboldali politika hozzászokott ahhoz, hogy vagy milliárdos oligarchákkal, vagy sértődött multimilliomosokkal, vagy ócska, kegyvesztett vamzerekkel kerül szembe. De arra kevésbé vannak felkészülve, ha egyszer egy olyan mondja azt, hogy mindennek van határa, aki ugyanabban hisz ma is, mint öt éve, és hiába tudná két perc alatt megnyerni a “kinek van nagyobb fsza” versenyt, inkább hátat fordít az egésznek.