✍️𝗢𝗟𝗩𝗔𝗦𝗢́𝗜𝗡𝗞 𝗜́𝗥𝗧𝗔́𝗞 𝗿𝗼𝘃𝗮𝘁
(ha neked is van cikked, gondolatod a világról, küld el nekünk)

𝙅𝙤́ 𝙟𝙖́𝙩𝙚́𝙠 𝙖 𝙜𝙖𝙯𝙙𝙖́𝙡𝙠𝙤𝙙𝙟 𝙤𝙠𝙤𝙨𝙖𝙣

A kezdetekről. - (Zonka tollából)

Nem szeretnék az első világháborúig visszamenni az időben, mert akkor rettenetesen hosszú lenne az írásom. Kezdeném inkább az EU és a keleti világ kialakulása körüli időkkel.
Talán egy hosszabb kávézáshoz épp elég lesz.

Adva van a nyugat-európai gazdaság, a britekkel együtt. Meg van az USA, meg a Szovjetunió, meg a hozzátartozó kelet-európai országok.
A helyzet egyrészt az, hogy a nyugat-európai országok erőviszonyai szerint volt egy saját, belsőleg még nem rendezett GB, de igyekeztek. Ami az idők során nagyjából sikerült is.
Aztán a nyugat-európai országok, akik rájöttek, hogy jobb együtt gazdálkodni, összefogni, hiszen mindenkinek jobb, ha együttműködnek. Egész jó volt a kezdet. A vezető szerep leginkább az NSZK és Franciaország közti felosztás volt, felváltva vitték a prímet.

Az NSZK gazdasága hasított, és a franciáké is, bár az ha jobban megnézzük, abból adódott, hogy ugyan már nem voltak gyarmattartók, ám a volt gyarmataik (mindegy hogy nevezik hivatalosan) lényegében sarcot fizettek a szabadságukért cserébe. Arról nem beszélve, hogy ezen felül fillérekért adtak mindent is nekik. Gondolok leginkább az ásványi kincseikre, és a hozzátartozó munkára is. Úgy, hogy Franciaország gazdasága is hasított. Persze arról mély kuss volt, hogy a volt gyarmatok arra lettek ezzel a konstrukcióval ítélve, hogy a büdös életben nem jönnek anyagilag helyre.

Aztán ott volt az NSZK boldogulása is, ami szintén megérne egy misét. Már csak azért is, mert izgalmas belegondolni, hogy amikor ott volt előzőleg Hitler, a bukás erkölcsileg, területvesztésileg (lsd NDK), gazdaságilag, hogyan is sikerült pár évtized alatt ilyen gyorsan... Na jó, nem ez a cikk témája most.

A lényeg az, hogy a hangadók Európában a lábadozó trió volt. A GB, az NSZK és Franciaország. Ők irányították a nyugati európai világot. felváltva. A többiek meg boldogok voltak, hiszen jó hatással volt a gazdaságukra ez az unió, sőt, erősebbeknek érezhették magukat tőle politikai, hatalmi szempontból is a világgal való kapcsolattartás szempontjából is.
Az összefogás igazából sikeres volt, és megjelentek a csatlakozni vágyók is idővel. Itt egészen a szocialista rendszer bukására, és a béklyóik alól felszabadult országokra gondolok, akiknek addig csak egy vágyott, irigyelt világ volt a sikeres, nyugat-európai világ.

A keletre terjeszkedés a nyugat-európai világ számára is tök jó ötletnek tűnt, mert a nyugati európai országok úgy gondolták, az USA-hoz felzárkózhatnak egy komolyabb erőt felmutatva.
Nem kell nagyon meglepődni ezen, hiszen Amerika is egy kontinens, sok országgal, akik összeálltak anno és létrehozták az Amerikai Egyesült Államokat. Ezt akarták a nyugat-európai országok is.

Meg is történt, és ez azzal járt, hogy a szovjet világ befolyása ugyan csökkent nyugat felé, valamint sem az oroszok, sem a nyugat a kelettel sem voltak igazán jóban, meg a déli világgal sem. Amolyan hatalmas, ám a szovjet világ szétesése után magával kezdeni mit sem tudó, csóri ország volt a világ szemében Oroszország. Nyilván beragadtak a szovjet világukba. De jó lesz vele vigyázni. (na erre kevésbé figyeltek, mint ugye később kiderült)

Ott tartottam, hogy megindult az EU bővítése, ami esetén 2 dolog kiemelendő:
Egyik, hogy nem gondoltak arra, hogy minden ország egyrészt önálló akar lenni, másrészt a valahová tartozással annak előnyeit szeretnék élvezni. Vagyis, nem a cseberből vederbe akartak esni. Épp kezdtek örülni annak, hogy a béklyóikat lerázták, nemhogy másikra cseréljék. Valódi szabadságot akartak végre.

Aztán ott volt az NSZK-NDK nagy probléma. Bizony, ez hatalmas gond volt.
Mert az egyesítéssel ugyan a nyugati németek gazdaságilag hatalmasat szívtak. Csak gondoljunk a különbségekre, milyen egy csóribbnál is csóribb, rég elvesztett rokont újra üdvözölni, ami azzal járt, hogy a családi kasszát egyrészt rendkívül megterhelte a rendbetétel, másrészt ott volt a hatalmi torzulás az EU-ban. Gondolok a triumvirátus méretéből fakadó, addig kiegyensúlyozott irányító szerepekre.

Bizony, a legnagyobb hatalmi tényező Németország lett. Onnantól kicsit mellőzött szerepük lett a franciáknak és a briteknek is. Amolyan én ugatok, ti támogattok ám azért adjunk a látszatra is, hogy ne legyen nagy haragszom rád balhé az EU-ban is.
Annyira a lengyelek sem voltak boldogok a helyzettől, de betudták egy darabig annak, hogy most ők szabadok, viszont nagyon újak az EU-ban, így csendben voltak nagyjából. Aztán persze kiderült számukra, hogy ugyan kimondottan nagy ország az övék, ám nem igazán lesz szavuk és több pénzük a csatlakozással. Már csak azért sem, mert kinek kell az, hogy a rendet még jobban felkavarja valaki. Szóval, maradtak csórik.

Az oroszoknak is megvolt a maguk baja közben és hatalmas változások történtek náluk is a hidegháborús helyzet alatt. De míg mindenki azzal volt elfoglalva velük kapcsolatban, hogy tuti kémkednek (meg visszafelé is ugye), valójában mégsem figyeltek rájuk. Pedig egészen ügyesen lavíroztak a világukban. Rendezték, és rendezik ma is a soraikat a térségükben, amiből mára egy nagyon is erős ország jött létre. Aki nem akart az uniójukhoz csatlakozni, hát azzal nem görcsöltek, csináljanak, éljenek ahogy akarnak.

Viszont az EU rádöbbent arra, hogy az USA nemcsak egy nagy, közös gazdaságot jelent, hanem egy nagy politikai hatalom is már egyben. Amit nem olyan biztos, hogy örömmel fogad az épp egymással még nem annyira rendezett úniónk. S míg miközben a gazdasági hatalmi kakaskodás ment, közös politikát is akartak tudni felmutatni a világgal szemben.

Kiderült, az is közben, hogy a nagy boldogulási hajszában az emberek szülési, családalapítási kedve lényegesen lecsökkent, mert az életszínvonaluk fenntartása fontosabbnak bizonyult számukra a család bővülésénél. Ami ugye azt is jelentette, hogy a dolgozók, a nem dolgozó embereket nem kívánták eltartani. Milyen jó is volt, hogy az EU bővülésével a más országokból érkező munkavállalók majd eltartják a jövő nyugdíjasait. Hát, ez okozta a későbbi hatalmas tévedést, ami katasztrofális lett.

Mert ugye délen a mindig is forrongó világrészből emberek tömegei akartak saját országukból elvándorolni egy szebb jövőért.
Az akkor már az EU-t irányító Merkel anyus és a sleppje úgy gondolták, zseniális ötlet, hogy a tömegesen bevándorlók jöjjenek csak, majd ők dolgoznak, és eltartják az európai kiöregedő tarsadalmakat. Ezzel persze több legyet is akartak lecsapni. Egyrészt a vendégmunkások olcsó bérét mégjobban lejjebb nyomhatják, mert azzal mennyivel jobban járnak majd, másrészt a bel- és egymással kakaskodó európai külpolitikai erőviszonyokat segítik.
Ebből a kakaskodásból kifolyólag az országok nekiálltak versenyezni egymással, hogy befogadják a déli bevándorlókat, minél többet, mert az milyen szuper lesz., főként a szavazók száma is mennyivel nő majd, puszta hálából, hogy befogadjuk őket. (persze, ez nem igazán sikerült a ravasz tervek ellenére sem)

Kitaláltak hozzá egy nagyszerű ideológiát is, mert anélkül hogy néz ki az egész?
Mi itt az EU-ban vagyunk Teréz anya 2.0
Befogadunk, segélyezünk, és majd ti beilleszkedtek, és majd egy közös, szép új világot építünk. Eszükbe sem jutott, hogy a déliek gondolkodása merőben más, mint ahogy elképzelték. Főként, hogy más kulturális-, más vallási-, ideológiai-, tudási-, és szocializációs, szokási háttérből érkezők elképzelései merőben mások voltak, mint amit az európai világ ismert és kigondolt.
Konkrétan megindult egy invázió, ami az elhibázott döntések miatt nem is biztos, hogy megállítható.

A britek meg rájöttek, hogy az EU-ban sok szavuk nem lesz ha ez így folytatódik, hát, az EU-ból kiválás mellett döntöttek, ami még mindig problémás, de már igyekeznek saját jó, vagy rossz döntéseik szerint élni és a partvonalon kívülről beleszólni a folyamatokba.

Mindezek közben a világ másik részein is változóban voltak a dolgok.
Az USA gazdasága és a belső politikai kakaskodások, a háttérben munkálkodó, csak gazdagodni vágyó irányító erők egyrészt veszélyeztetve látták hatalmi erejüket az EU részéről, no meg az általuk létrehozott un. petrodollár sikere is hanyatlani kezdett, lévén az OPEC országai sem feltétlenül kezdtek úgy ugrálni már, ahogy azt ők akarták. Ezért befolyást szereztek az EU vezetőségében arra, hogy az orosz térség nyersanyagait megszerezzék mintegy közösen, mert akkor az milyen jó is lesz, az USA és az EU jó gazdag lesz.
Szóval, miközben az USA és az EU ezekkel a problémáikkal próbáltak valamit kezdeni, kitalálták, hogy az egyébként is mindenre képes Ukrajnát behülyítsék, ami elképesztően jól sikerült.

Mint tudjuk, az ukránok is úgy gondolták, hogy ők európaiak, arról nem beszélve, hogy zsigerből gyűlölik az oroszokat, és minden is jó ötlet, ha ellenségeskedhetnek velük. Amit ugye az USA, az EU és a NATO még szorgalmazott is. Annyi gógyijuk persze nem volt, hogy az ukránokat eszük ágában sincs az EU-ban szívesen látni. Csak gondoljunk bele, mekkora belső probléma volt az NSZK+NDK okozta nagy Németország hirtelen jött hatalma - méreténél fogva - a többi EU-s országgal szemben. A fenének se kellett egy újabb nagy ország szereplése az EU-ban. De a nyersanyaguk bezzeg kellett. Hát, addig kavartak, hogy az ukrán féle orosz gyűlöletet táplálva az ígéretekkel, kiprovokálták az orosz-ukrán ellentétek növelését, amit végül háború követett...
Aztán kiderült, hogy a balti államok is csatlakoztak ehhez a projekthez, mert biztosan attól fekszenek jobban az EU-ban.

A lengyelek meg közben rájöttek, hogy nekik sem terem ugyanezen okokból babér az EU-ban. Így először beszálltak a V4 országok csoportjába, akik persze, hogy boldogulni akartak volna az EU keretén belül, de önállóan. Kiderült azonban számukra, hogy ez kínkeservesen, lassan fog menni, hát beleszartak végül az egészbe, és behódoltak a többet ígérő amerikaiaknak.
Találkozott hát az oroszok+ukránok iránti gyűlöletük az amerikai és európai érdekekkel, és beszálltak az ukrán-orosz háborúba. Persze, dönteniük kellett, melyik országot választják ki, kinek az oldalára állnak, az érdekeiket jobban szolgálva. Elég csak a térképre nézni, hogy ne kelljen sokat gondolkozni rajta. Szóval, az ukránok voltak a befutók. Ez persze egybeesett az amerikai és az EU érdekeivel. Mondjuk őket kevésbé a nyersanyagok iránti vágy hajtja, hanem a későbbi pozíciójuk az EU-ban.

A balti országok pedig csak gyűlölet vezérelt üzemmódban csapódtak az EU, USA, NATO akaratát követve, mondván ők aztán nagyon európaiak és jól bosszút állhatnak a régi sérelmeikért az oroszokon. Ez kb olyan, mint amikor látunk a fotón egy kisoroszlánt nagy bátran harci pózban, az anyja, vagy apjával mögötte. Mintha olyan erősek lennének. Pedig igazából senkinek nem számítanak valójában.

Amire viszont senki sem gondolt, hogy Oroszország már messze nem az, aminek gondolják.
Erősek, gazdagok, fejlettek, és menet közben megfelelően erős orosz únióval, a tagországokkal közösen pokoli hatalommá vált. Hát, kigondolták a nyugaton, hogy meggyengítik Oroszországot a szankciózgatásokkal. Látjuk is, milyen jól működik...
Ráadásul a háború rádöbbentette Kínát, Törökországot és a Délt arra, hogy nem igazán jó nekik az EU, és az USA. Mert mi lesz, ha a következők ők lesznek a célkeresztben?
Megindult a BRICS, szépen összeáll, nő, fejlődik. Nagy erőkkel kötik egymás közt a békét és a gazdaságuk lasssan működik, erősödik. Persze a változások felébresztették a volt gyarmatokat is, hogy lehet esélyük gazdaságilag rendbejönni, bár ehhez előbb kiutasították a volt gyarmattartóikat.
Milyen érdekes is a másfajta életük máris, hirtelen fény gyúlt az alagút végén.
Az USA és az EU, meg a NATO pedig továbbra is a saját játszmájukat játsszák, mint a kutya, amelyik a csontot nem ereszti. Mert ugye, bár hatalmas a veszteségük, de hátha. Egymást hergelve folytatják a semmit.

Van viszont egy mindig is irigyelt, lenézett, gyűlölt parányi ország, amelyik mindenkinek szálka a szemében, mert nem parancsra működik.
Na igen, jól sejtitek. Ez Magyarország.

Nem akarunk senkivel konfrontálódni, bőven elég a saját belpolitikánk bilijében kavarni és egyensúlyt találni. Nem a migrációban látjuk a gazdasági megoldást a nem dolgozó korosztályok eltartására, hanem a családok bővítésében. Ezen dolgozik ezerrel, elutasítva az EU által erőltetett hasznavehetetlen, sőt, káros projektet. A háborúban sem akarunk kicsit sem részt venni, mert épp eleget éltünk béklyóval a lábunkon, és majd mi kitaláljuk, hogy a gazdaságunk érdekében kivel fogunk üzletelni a jövőben, és most.
Ugyanis még messze vagyunk attól, hogy kicsiny országunk a teljes tönkretételből lábra álljon. Még mindig sok - az egyébként jogos - elégedetlenség.
Csak hát, mint Fuskin is megmondta, minden az anyegin múlik. Előbb gazdagodnunk kell és közben amit lehet, rendbetenni.

Sajnos, a vihar a magyar biliben azért szépen tombol is. Mert ahelyett, hogy a kormánypártok segítségére lennének építő kritikákkal az ellenzékiek, a globalista erők érdekeinek behódolva nem ellenzékiek valójában, hanem az ország érdekei ellen dolgozó áruló globalista ellenségeik, abban a hiszemben, hogy valaha is valamilyen hatalmat kapnak.

KB itt tartunk most... (Zonka)

#vekkerur