✍️ 𝗞𝗶 𝗮𝗱𝗷𝗮 𝗲𝗹 𝗺𝗮𝗴𝗮́𝘁 𝗮𝘇 𝗼̈𝗿𝗱𝗼̈𝗴𝗻𝗲𝗸 𝗮 𝗵𝗮𝘁𝗮𝗹𝗼𝗺𝗲́𝗿𝘁?
𝘈 𝘣𝘶𝘥𝘢𝘱𝘦𝘴𝘵𝘪 10 𝘦𝘻𝘶̈𝘴𝘵𝘱𝘦́𝘯𝘻…..

szerző: Vekker úr

Ugyan a végeredményt kihirdette az NVI, mégse nyugodott meg a közvélemény a Főpolgármester személyével kapcsolatban. Nem tudjuk lesz-e újra számolás, s azt sem, hogy változhat-e a kimenetel. Mostani témánk tekintetében ez most mellékes is, ugyanis akár Vitézy akár Karácsony vezeti majd Budapestet, ugyanabba a cicaharcba fog beletenyerelni.

Az alábbi grafikán láthatjátok az erőviszonyokat, a frakciók feltételezett vezetőit, valamint egy 5 lehetséges koalíciós felállást a Közgyűlésben. Ebből két olyan variáció van, ahol meg lehet a 17 fős többség és három olyan, ahol karcsú az összeborulás. Azonban a két használható kimenetel is olyan, hogy azt a felek arcvesztés nélkül igen nehezen tudják összehozni. Tetszik, nem tetszik az a vegytiszta helyzet, hogy a Tisza támogatása nélkül egyik oldal sem tud érdemi döntéshez jutni még egy írószer beszerzésről sem. Nézzük a két, többséggel rendelkező verziót.

„𝗔” 𝘃𝗲𝗿𝘇𝗶𝗼́: 𝗞𝗮𝗿𝗮́𝗰𝘀𝗼𝗻𝘆-𝗧𝗶𝘀𝘇𝗮 𝗽𝗮́𝗿𝘁-𝗞𝘂𝘁𝘆𝗮́𝗸 (𝟮𝟬 𝗳𝗼̋𝘀 𝘁𝗼̈𝗯𝗯𝘀𝗲́𝗴)

Ebben a felállásban húsz képviselővel egy nagyon kényelmes többség jöhetne létre Karácsony Gergely mögött, ami biztosítaná hosszú távon a működést. Azonban ehhez az kell, hogy KariGeri és a DK befeküdjön a Magyar Péter féle pártnak és az ő csecsén csüngve dolgozzanak kéz a kézben évekig. Tenniük kell ezt úgy, hogy a Tisza konkrétan kifilézte a Gyurcsány vezette pártot országosan, nem mellesleg lealázta a teljes ellenzéket. Ennek fényében több mint ciki lenne épp a Tisza pártnál kuncsorogni annak érdekében, hogy meg legyen a Közgyűlési többsége a Főpolgármesternek. Az, hogy ehhez milyen képet vágna a letarolt MSZP, vagy a Jobbik/Momentum maradéka, az mára már másodlagos kérdés. Ne feledjük azt sem, hogy Dobrev, Gyurcsány de a teljes DK, verbálisan hadosztályokkal támadta magyar Pétert személyében és a támogatóit is. A DK-s Molnár Csaba a kampányban kifejezetten azt a feladatot kapta, hogy üsse-vágja a Tisza pártot reggel, délben és este. Annyi pénzt elköltöttek erre a facebook felületeken, mint az összes többi ellenzéki erő. Nos ezek után arcvesztés nélkül leülni és koalícióra lépni hmmm véleményem szerint egyenlő a politikai öngyilkossággal. De ki tudja?

„𝗕” 𝘃𝗲𝗿𝘇𝗶𝗼́: 𝗩𝗶𝘁𝗲́𝘇𝘆-𝗙𝗶𝗱𝗲𝘀𝘇-𝗧𝗶𝘀𝘇𝗮 𝗽𝗮́𝗿𝘁 (𝟮𝟯 𝗳𝗼̋𝘀 𝘁𝗼̈𝗯𝗯𝘀𝗲́𝗴)

Na ez a lehetőség sem festene túl jól egyik politikus rezüméjében sem, az már biztos. Képzeljük el, ahogy a Fidesz és Vitézy smúzol Magyar Péternek arról, hogy figyu papi toljuk már együtt a közgyűlési szekeret jó? Dehogy jó. Még Vitézy csak-csak, hiszen szignifikáns kijelentésekkel nem támadta a Tiszát, ellenben a kormánypárt minden követ megmozgat a mai napig is ez ügyben. Ezek fényében nyugodtan mondhatjuk, hogy Szentkirályi Alexandráéknak igen nehéz lenne elmagyarázni a Fideszes választók felé miért is működnek együtt a „patás ördöggel” akár csak ügyek mentén is. Igen, a kormánypárt is (ahogy a Dk is) átlépet egy olyan vörös vonalat a Tisza párttal kapcsolatban, ahonnan nagyon nincs visszaút. De Ab ovo képzeljük magunk elé a képet, ahogy ez a három szereplő egyeztet a fő kérdésekről (költségvetés, tisztségek, cégvezetők kinevezése), hát milyen szürreális festmény lenne nem? Szentkirályi és Magyar Péter konszenzusos döntést hoz a Főkefe vezérigazgatójáról…..hmm kétlem , hogy ezt tolerálná bármelyik párt szavazótábora. És a kormánypárti médiáról még nem is ejtettünk szót, aki előbb Vitézyt ekézte (mértékkel) amíg Alexandra versenyben volt, aztán jött a „szakmailag jó vezető” duma, miután Szandi visszalépett.

Aztán ennyike Hölgyek/Urak, nagyon nincs harmadik lehetőség. Ebből az „alapanyagból” kell most a szereplőknek összefőzni egy olyan levest, amit le kellene nyeletni a budapesti választópolgárokkal, akik között olyan mély kampányszakadék tátong, mint a Marianna árok! És most lehet jönni azzal a sokat mantrázott süketeléssel, amit ilyenkor a politikusok leművelnek, miszerint „majd ügyek mentén együttműködünk”. Ahha. Hát hogyne. Ezzel csak az a gáz, hogy az embereket nem az érdekli, meg tudnak-e egyezni 3 méter járda felújításában. Mert azt kb. pont leszarja az állampolgár, lesz oszt kész.

Az fogja itt rontani az optikát, de piszkosul, hogy a főszereplők 2 hónapig mantrázták nekünk azt, hogy a másik egy velejéig romlott, politikailag impotens, szakmailag semmirevaló erő, akikre egy rántotta elkészítését sem bíznák rá. Most meg hirtelen szakmai és politikai együttműködésre fognak „törekedni” egymással? Persze mondhatnánk azt, hogy figyu a politika erről szól, ez a természete. Harcolunk, majd összeborulunk. Ezzel kapcsolatban két dolgot kellene megérteni.

Egyrészt lássák be a politikusok, hogy a választó nem hülye. Nem lehet vele játszadozni majd eldobni. Nem lehet belerángatni őket a kampányban egy vérre menő harcba, uszítani őket egyik vagy másik fél ellen, majd azt üzenni, hogy bocsika, eddig fikáztuk XY politikust, de most pihi van, együttműködünk. Jó ideig bevette azt a szavazó, túllépett rajta, de például a baloldali szavazók jó részének épp ebből lett elege. Abból, hogy a pártjaik a hátuk mögött intrikáznak, a kamerák előtti vitákat a háttérben két cigi között lerendezték.

Másrészt azt kell megtanulniuk a mai politikai erőknek jobbról és balról egyaránt, amit a régi politikusok tudtak: sose menj el a falig! Lehet harcolni, lehet politikai és szakmai vitákat folytatni, de sose gyalogolj bele az ellenfélbe a végletekig, ne alázd meg, ne lépj a magánéletébe, mert sosem tudhatod mikor kell a támogatása, akár csak egy szavazatára. Most épp ez a helyzet.

𝗜𝘁𝘁 𝘁𝗮𝗿𝘁𝘂𝗻𝗸. 𝗣𝗶𝘀𝗹𝗼𝗴𝘂𝗻𝗸 𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗽𝗼𝗻𝘁𝘆 𝗮 𝘀𝘇𝗮𝘁𝘆𝗼𝗿𝗯𝗮𝗻

Nézd most meg a képen látható arcokat, öt frakció vezetőjét. Képzeld el őket egy szobában, ahol egyeztetnek együtt, vagy külön-külön, és merülj el egy pillanatra abban, hogy ez most dráma vagy bohózat? És ne tévedjünk, bármilyen módon, de a Fővárost működtetni kell. Valahogy. Vagy jön egy káoszos 4-5 év, amikor minden egyes forinton megy a vita, és mindenki azon igyekszik hogyan tudna keresztbe tenni a másiknak, vagy valamelyik szereplő beadja a derekát és eladja magát az ördögnek a hatalomért.

Mondhatnánk azt, hogy ez az igazi demokrácia, amikor mindent részletesen meg kell vitatni, és konszenzusra kell jutni. Csakhogy ehhez demokratikus eszközökkel „játszó” szereplők kellenének…..

Vekker úr