Nem kell mindent bekajálni!
Jámbor András azt kérdezi ma tőlem, mit szólnék ahhoz, ha még polgármester lennék, hogy a kormány 200 józsefvárosi lakást akar kiüríteni a Diószegi utcában.

Először is nem lepne meg a javaslat, mert szemben Pikó András baloldali polgármesterrel, ismerném a helyi ügyeket, és tudnám, hogy a Ludovika fejlesztési tervének 12 éve része, hogy az egyetem további épületeket venne használatba a környéken. Ezért nem bambulnék, nem rovar hotelekkel és Toi-toi vécékkel foglalkoznék, mint Pikó András, hanem tárgyalnék az egyetemmel az ügyről.

Másodszor, szemben Pikó Andrással, venném a fáradtságot, és még azelőtt elolvasnám a kormány törvényjavaslatát, mielőtt rendkívüli sajtótájékoztatót tartanék róla, hogy ne beszéljek hülyeségeket egy ilyen komoly ügyről. Továbbá haladéktalanul egyeztetnék kormánnyal, hogy a lakók számára a legjobb megoldást kínálhassuk. Szemben Pikó Andrással.

Harmadszor nem hallgatnám el polgármesterként azt a tényt, ahogy Pikó András tette, hogy tárgyalt az önkormányzat az egyetemmel, csak épp elfelejtették ott ezt az ügyet megemlíteni. Legutoljára tavaly novemberben volt egyeztetés az NKE főtitkárával.

Negyedszer, Pikó András helyében nem riogatnám a lakókat azzal, hogy az utcára fognak kerülni, mert ilyesmiről, de még hasonlóról sincs szó, továbbá nem hazudtam volna azt a helyi lakóknak a 2019-es kampányban, ahogy a polgármester, hogy 1100 üresen álló lakás van a kerületben, melyeket mind ki fogok osztani a rászorulóknak, ha nyerek a választáson, mert tudnám, hogy nincs ennyi lakás. Most aztán hazudozhat tovább a polgármester arról, hogy ha van 1100 üres lakás, ahogy mondta, akkor miért ijed meg 200 család elhelyezésétől.

Ötödször pedig nem bíztam volna a lakásügyeket/ügynökséget arra a Molnár Györgyre, aki évtizedekig zsonglőrködött a kerületi ingatlanokkal, egészen addig, míg milliárdos nyomozás nem indult a mai Corvin területén lezajlott mutyik miatt.

Hát valahol így lett volna, ha én lennék a polgármester.

Szívesen.