Októberi helyzetkép

A Putyin-Orbán találkozón Pekingben az orosz elnök részéről fontos és súlyos mondatok hangzottak el a háború menetét illetően. Nézzük meg, hogy mi az, ami közvetlenül következik az által elmondottakból és mi az, ami a sorok közül olvasható ki.

A legfontosabb talán az, hogy az oroszok is elhúzódó háborúra készülnek. Hogy ez időben pontosan mit jelent, nem tudom. Kissé elbizonytalanított OV megjegyzése:
„A válasz, amit az orosz elnöktől kaptam, a legkevésbé sem volt megnyugtató. Ennek tudatában kell alakítani a következő hónapokban Magyarország lépéseit.”
Itt ugyanis OV hónapokról beszél, nem évekről (bár lehet, hogy a magyar áttervezés időtartamára vonatkoztatja a következő hónapokat?) – hogy ez végül is pontosan mit jelent az orosz-ukrán háború viszonyrendszerében, még nem tudható.

Amit a sorok között látok: az oroszok a csatatéren akarják eldönteni a háború sorsát, másrészt pedig győzelemben gondolkodnak. A nagy kérdés persze az, hogy Ukrajna sorsára nézve ez mit jelent. Én úgy vélem, hogy további pusztítást, Ukrajna teljes lerombolását, újabb és újabb mélységi csapásokkal. Emlékeztetek arra, hogy a tavaly őszi-téli infrastrukturális létesítmények rombolását az ukrán fél a mai napig nem volt képes helyreállítani – a részlegesen helyreállított és a még meglévő infrastruktúra közeljövőben várható újabb pusztítása akár végzetes csapás is lehet az ukrán gazdaságra.

Tekintve, hogy a háború folytatása prognosztizálható, célszerű először számba venni a hadviselő felek anyagi-pénzügyi lehetőségeit, képességeit a háború folytatására.

I. Oroszország helyzete
A. A gazdaság helyzete

A szankciók bevezetésének időszakában mindenki azt gondolta, hogy azok megfelelően hatásosak lesznek ahhoz, hogy RU ne tudja folytatni a háborút, azok gazdasági válságot fognak okozni RU-ban.
Csak hát ez nem következett be. Az orosz gazdaság alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez.

Hogyan volt ez lehetséges?
a. Az olaj és gázbevételek magasak: 2022 egy olyan év volt, amikor RU csúcsbevételeket ért el, e bevételeket a jóléti alapban halmozta fel. A 2022-es csúcsbevételhez viszonyítva ugyan valóban jelentős a visszaesés, 2023 1-9. hóban 34,5%-kal alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában, azonban ez a bevételi összeg lényegében a háború előtti szintet jelenti.
b. Nőtt a belföldi termelés. Számos nyugati cég távozásával a belföldi termékek versenyképessé váltak. Az importhelyettesítés ösztönzőleg hatott a belföldi ágazatok fejlesztésére és a termelés növekedésére.
c. Az ipar egy részét Oroszország haditermelésre állította át, nagy állami megrendelések történtek.
d. Majdnem teljes foglalkoztatottság van, a munkanélküliségi ráta alacsony.
e. A kormányzat hatalmas összegeket öntött a hazai gazdaság fejlesztésébe.
f. Jelentős tartalékok állnak Oroszország rendelkezésére. Állami tartalék+ az ún. jóléti alap liquid eszközei.
g. Tudatos gazdaságpolitikai döntést hoztak a belső vásárlói erő növelésére.
h. Az orosz gazdaság sohasem volt integrált része a globális gazdaságnak, kitettsége annak változásainak nem kritikus szintű.
i. Az orosz exporttermékek hagyományos piaca a Dél, annak országai pedig nem vezettek be szankciókat.
j. A korábbi orosz exporttermékeket egyszerűen belső fogyasztásra irányították át.
k. A szankciók megkerülhetők, amit Oroszország ki is használ.

A fentebb jelzett gazdasági irány fenntarthatóságát veszélyeztető tényezők:
a. A szankciók jelentősen érintették az orosz szénhidrogének exportját, az abból származó jövedelemvisszaesés kb. 35%-os.
b. A tartalékok helyzete: nem végtelenek, előbb-utóbb kimerülnek.
c. Inflációs nyomás

Makroadatok: GDP várható növekedése: 2%; a költségvetési hiány cca. a GDP 1%-a; külföldi adósság a GDP 15%- alá csökkent; munkanélküliségi ráta kevesebb mint 4%; inflációs ráta: 6%.

Az IMF legfrissebb prognózisa RU gazdaságára vonatkozóan:

A Nemzetközi Valutaalap 2023-ra 2,2%-os orosz GDP-növekedést vár. A Valutaalap 0,7 százalékponttal javította júliusi előrejelzését, akkor a szervezet 1,5 százalékos növekedést várt az orosz gazdaságtól 2023 végére.
Az IMF megjegyezte, hogy az ország gazdaság növekedésének gyorsulása „jelentős fiskális ösztönzőket, magas beruházásokat és fenntartható fogyasztást tükröz a feszes munkaerőpiacon”.
Emellett az alap előrejelzése szerint az oroszországi infláció 2023-ban 5,3% lesz, 2024-ben pedig 6,3%-ra gyorsulhat.

Nézzük, hogy az ukrán fél hogyan értékeli ellenségének pénzügyi helyzetét.

A Kyiv School of Economics októberi elemzése az alábbiak szerint összegzi kutatási tapasztalatait:

1. Az orosz olajra vonatkozó embargó és a G7/EU árkorlátozási rendszere által az exportbevételekre és a költségvetési bevételekre gyakorolt legfontosabb mechanizmus - az orosz szállítások ársapkája és ebből következő diszkontára a világpiaci árakhoz képest - a bajok jeleit mutatja. Az Urals nyersolaj esetében például a januári hordónkénti 40 dollárról szeptemberre hordónként 14 dollár alá csökkent. (Mai, vagyis 2023. október 25-i spot piaci ár: Brent: 90,02 USD/hordó; Urals 76,18 USD/ hordó. És csak emlékeztetőül: az ársapkát a G7-ek az Urals esetében 60 USD/hordó határozták meg). A diszkontár csökkenésében szerepet játszik a kitermelési mennyiségek csökkenése (ide kívánkozik egy megjegyzés: orosz adatközlés alapján csak minimális mértékben. cca. 1,5%-kal csökkent a kitermelés mennyisége a 2022-es bázisévhez viszonyítva), de az is, hogy Oroszország egyre inkább a szankciókkal szemben védett hajóflottára támaszkodhat (másik megjegyzés ehhez a ukrán értékeléshez: nyugati grafikonokon ugyan valóban látszik egy ilyen hajóflotta, azonban a grafikon más adataihoz hasonlítva ennek mérete nem annyira meghatározó). Az energiaszankciók hatékonysága és hitelessége kérdésessé vált. Ezekkel a kérdésekkel sürgősen foglalkozni kell, hogy Oroszországra ne csökkenjen a nyomás, és a szankciórendszer hiteles maradjon. (Megjegyzésem: az orosz gazdaság irányának fenntarthatóságára vonatkozó pontomnál utaltam erre a kockázatra. Úgy vélem azonban, hogy a globális olajpiacot szankciókkal kordában tartani nem lehet, a kezdeti sokkhatás után a piaci önszabályozó mechanizmusok visszaállítják a normális rendet. Az oroszok az év elején a 2022-es 535 millió tonna olajkitermelés helyett 505 milliós tonna kitermelést vártak, azonban pár nappal ezelőtt Novak miniszterelnökhelyettes szerint az ez évre várható kitermelés mennyisége 527 millió tonna lesz. Ez nagyjából megegyezik a 2021. év eredményével).

2. Az élénkülő exportbevételek nagyobb politikai mozgásteret biztosítanak Moszkvának. Oroszország exportja szeptemberben elérte a 18,8 milliárd dollárt, ami 2022 júliusa óta a legmagasabb szint. A devizabevételek tartós javulása - amit a folyó fizetési mérleg nagyobb többlete jelez a harmadik negyedévben (16,6 milliárd dollár a második negyedévi 9,6 milliárd dollárral szemben) - csökkenteni fogja a rubelre nehezedő nyomást, és további monetáris és fiskális politikai mozgásteret biztosít a hatóságoknak a gazdaság irányításához a háború és a szankciók ténye mellett. Az orosz valuta tavaly ősz óta tartó jelentős - közel 50%-os - leértékelődése mind az amerikai dollárral, mind az euróval szemben a romló külső környezet egyik legegyértelműbb jele.

3. Az orosz költségvetés tovább javul és lehetővé teszi a magasabb háborús kiadásokat. Az elmúlt hónapokban az energiakitermelési adókból és az exportvámokból származó bevételek erőteljesen megugrottak, és 2022 májusa óta a legmagasabb szintet érték el, mivel az exportbevételek növekedtek, és a gyengébb rubel felhajtotta a helyi valuta értékét. Ennek eredményeként a szövetségi költségvetés hiánya január-szeptemberben 1,7 billió rubelre csökkent, ami nagyjából megfelel a 2023-as költségvetés eredeti céljkitűzésének. Ez jelentős javulás az év korábbi időszakához képest, amit a nem olaj- és gázipari bevételek emelkedése és a kiadások visszafogása is elősegített, és lehetővé teszi Oroszország számára a katonai kiadások erőteljes, az orosz pénzügyminisztérium szerint mintegy 70%-os növelését.

B. A társadalom helyzetet

Többször leírtam: az orosz társadalmat még nem érte el a háború. Az emberek élik a maguk életét úgy, mint a háború előtt. Nincs áruhiány, nincs nélkülözés, nem érzékelik azt, hogy válság lenne, nincs háborús fáradtság vagy kimerülés. Kissé más a helyzet a nem orosz etnikumú köztársaságokban, mivel a részleges mozgósítás azokat jobban érintette.
Nincsenek háborúellenes tüntetések sem. Sőt, a háború támogatottsága elég nagy - 70%-os. Ez azt is jelenti, hogy a társadalom elfogadja azokat a magyarázatokat, amelyeket a Kreml ad a háború okára és folytatására (és ebben benne van az, hogy a háború lényegében nem is az ukrán testvérnép ellen folyik, hanem az USA és a NATO ellen). Ugyanakkor egyre több ember támogatja a háború befejezését is, ám nem úgy, hogy Oroszország bármilyen módon is vereséget szenvedjen. Vagyis, ebből következően úgy támogatják a háború végét, hogy abból Oroszország kerüljön ki győztesen.
Nincs potens ellenzék. Az ellenzéki erőket, másként gondolkodókat 2012 óta tudatosan építi le a hatalom, nyilvánítja ellenségnek és lehetetleníti el életkörülményeit. Az jelentősebb ellenzéki politikusokat bebörtönzik. A társadalom tolerálja a külföldi ügynök törvényt, az ellenzéki erők külföldről érkező támogatását szinte lehetetlenné tette a hatalom. Nem lehet bírálni sem a hadsereget, sem a háborús erőfeszítéseket – ezt sokan cenzúraként értelmezik. Mindezek következményeként az orosz társadalmat tétlen, csendes társadalomnak lehet jellemezni.
A korrupció viszont továbbra is fő probléma és a háború súlyosbította ezt a helyzetet.

C. Az orosz elit

Az ilyen típusú autoriter rezsim jellemzője, hogy valójában a vezető körüli elitréteg dönt mindenben. Az eliten belüli viszonyokról és mozgásokról viszont alig tudunk valamit. Bárki, aki azzal jön elő, hogy ismeri ezeket a belső viszonyokat, egyszerűen nem mond igazat. A számos mende-monda Putyin meggyengült pozíciójáról valójában a belső viszonyok nem ismeretéből fakad. Ugyanakkor: annak vannak látható jelei, hogy az eliten belül vannak olyan egyedek, akik már a kezdetektől azt gondolták, hogy az Ukrajna elleni háború rossz ötlet. Egy másik eleme ennek az elitnek nevezett halmaznak egyáltalán nem háborúellenes, ám úgy véli, hogy maga a háború rossz mederben folyik. Vagyis, ennek a halmaznak nem az a problémája, hogy háború van, hanem az, hogy ez a háború nem elég lendületes. Egy harmadik halmaz pedig azt látja, hogy a háborúnak negatív következményei vannak saját gazdasági kilátásaikra.
Putyin helyzetét pedig úgy láttatják, hogy ő maga nem tagja egyik csoportnak sem, hanem valamiféle közvetítői szerepet játszik a csoportok között, aki elsimítja a csoportok közötti nézeteltéréseket, ám a végső döntéseket ő maga hozza meg. Jellemzője továbbá ennek a rendszernek, hogy az elit minden egyes tagja Putyintól függ. És ebbe bele értendő a fizikai létezés is. Az eliten belülről nem várható semmilyen lépés Putyin ellen mindaddig, amíg a háború az orosz szándékok szerint alakul. Ez egyben azt is jelenti, hogy Putyin nem engedheti meg azt, hogy a harctéren kedvezőtlenül alakuljanak az események az orosz erők számára, mert az azonnali következményekkel járna a saját elitben elfoglalt helyzetére is.

D. Következtetések

A szankciók bevezetésének eredeti indoka az volt, hogy olyan károkat kell okozni az orosz gazdaságnak, hogy az ne tudja finanszírozni a háborút, ennek következtében adja fel háborús célkitűzéseit és vonuljon ki Ukrajnából. Amikor azt látjuk, hogy mindezek a célkitűzések a szankciókat kivető államok részéről nem történt meg, akkor maga a való élet igazolja azt, hogy a szankciók kivetésének okai és céljai elhibázottak volt.

Miért? Legfőképpen azért, mert
1. az orosz gazdaság nem került válságba;
2. az orosz GDP csökkenése korántsem volt olyan mértékű, ahogyan azt a szankciókat kivető országok várták vagy előrejelezték. Sőt, az orosz GDP idei második negyedéves adata inkább azt bizonyítja, hogy az orosz gazdaság ismét növekvő pályára állt (+4,9%; y/y alapon ez egyenlő több, mint 2%-kal);
3. a szankciók egyelőre nem az orosz költségvetésre vannak hatással, hanem Oroszország felhalmozott tartalékaira és az úgynevezett jóléti alap liquid eszközeire;
4. Oroszország új piacokat talált magának;
5. nem sikerült Oroszországot sem gazdaságilag, sem politikailag elszigetelni a világ nagy részétől;
6. Oroszország képes tehát finanszírozni a háborút, sokkal tovább, mint azt előzetesen sokan feltételezték - és ez egyben azt is jelenti, hogy nagyobb esély van számára elérni a háborús céljait.
Mindazonáltal, akik a szankciók hatásosságát akarják láttatni, azoknak rendelkezésre állnak a 2022-es év kiugróan magas orosz bevételei. Ezekhez viszonyítani a jelenlegi adatokat valóban látható egy drasztikus visszaesés. A historikus adatokhoz való viszonyítás viszont azt mondatja velem, hogy nem történt más, mint a háború előtti évek átlagához való visszatérés.

A háború tehát folytatódni fog, az orosz gazdaság a szankciók kezdeti sokkhatását túlélte, képes finanszírozni a háborút még akár évekig is. Sem a gazdaság, sem a társadalom oldaláról nincs nyomás a háború minden áron való befejezésének irányába. Sőt, a társadalom elvárása is a háború győztes befejezése.
Putyin szempontjából sem engedhető meg az, hogy a harctereken a háború rosszul alakuljon az orosz fegyveres erők számára, ami viszont szintén megköveteli azt, hogy folytatódjon a háború, sőt, az az oroszok számára kedvező eredménnyel érjen véget. Talán még évekig együtt fogunk élni ezzel a háborúval, és az meg szinte kizárt, hogy az az ukrán feltételek szerint fejeződjön be.

folytatása következik Ukrajna helyzetével