✍️ Még tavaly jelentettük meg először írásunkat a Kolle...

✍️ Még tavaly jelentettük meg először írásunkat a Kollektív Bűnösség elvéről. Arról , hogyan bélyegeznek meg orosz embereket, művészeket, sportolókat az Ukrajnai támadás miatt.
Most ismét leközöljük a cikket, mert úgy érezzük, hogy aktuális a tartalma, csak most az Izraeli/Palesztin konfliktus kapcsán.
Olvasd végig és írd le mit gondolsz erről. Vekker úr

"𝗞𝗼𝗹𝗹𝗲𝗸𝘁𝗶́𝘃 𝗯𝘂̋𝗻𝗼̈𝘀𝘀𝗲́𝗴
𝗮𝘃𝗮𝗴𝘆 𝗮 𝘀𝘇𝗲𝗺𝘂̈𝗻𝗸 𝗲𝗹𝗼̋𝘁𝘁 𝘇𝗮𝗷𝗹𝗼́ 𝗿𝗲𝗻𝗱𝘀𝘇𝗲𝗿𝘀𝘇𝗶𝗻𝘁𝘂̋ 𝗿𝗮𝘀𝘀𝘇𝗶𝘇𝗺𝘂𝘀 𝘂́𝗷𝗸𝗼𝗿𝗶 𝘃𝗲𝗿𝘇𝗶𝗼́𝗷𝗮
(𝘝𝘦𝘬𝘬𝘦𝘳 𝘶́𝘳 – 2023. 𝘮𝘢́𝘳𝘤𝘪𝘶𝘴 10)

Szomorúan tapasztalom, és nehezen hiszek a szememnek, amikor szembe jön velem a média különböző felületein, híradásokban , beszámolókban egy olyan jelenség, amiről bevallom azt hittem, hogy már jó ideje magunk mögött hagytuk. Azt reméltem, hogy a társadalmak fejlettsége, az eluralkodó neoliberalizmus, vagy legalábbis a regnáló demokráciák kivetik magukból. De nem, itt van velünk egy esztendeje, a háború kitörése óta. Ez a jelenség nem más, mint az neorasszizmus.

A tavaly februári orosz támadás, az azóta is elhúzódó konfliktus nem csak fegyverekkel, emberáldozatokkal és hadi veszteségekkel jár, ezek mellett előtérbe került a nyilvánosság, mint harctér, valamint a gazdasági/politikai szankciók meghozatala is. Ez utóbbi két eszköz bevetése mindegyik fél (Oroszország, Ukrajna, USA/EU) részéről hónapok óta velünk van. A gazdasági vonatkozásokat is kielemezhetnénk, de sokkal megdöbbentőbb a média szerepe ebben a konfliktusban.

Oroszországgal kapcsolatban fontos megjegyezni és leszögezni, hogy tényszerűen agresszorként lépett fel Ukrajnával szemben, s háborús cselekedetei elítélendők bármilyen szemszögből vizsgáljuk is az eseményeket. Azonban az az oroszellenes hangulat, az a már-már rendszerszintű neorasszizmus, amely közel egy éve felütötte a fejét, az számomra felfoghatatlan. Nézzük meg pontosan mi is történt az elmúlt időszakban.

A nyugati szankciók és büntető lépések alapvetően az orosz államot, elsősorban a felelős orosz vezetést kellene, hogy büntesse, rákényszerítse arra, hogy fejezze be a háborús lépéseket. Ezzel szemben azt látjuk, tapasztaljuk, hogy sok esetben magát az orosz embert büntetik, szegről-végről az „oroszsága” miatt. Csak nézzük meg a VISA kártyák esetét. A szankciók második csomagjában 2022 közepén az USA javaslatára letiltották az orosz tulajdonban lévő bankkártyák használatát, zárolták működésüket. De azzal szemben, hogy ezzel az orosz oligarchákat hozták volna nehéz helyzetbe, az történt, hogy az egyszeri orosz polgár, kamionos vagy melós képtelen volt használni a saját kártyáját. Hollandiában, Belgiumban, de akár hazánkban is megjelentek fotók és írások olyan sofőrökről, akik az orosz rendszámú kamionjaikkal az út szélén várakoztak, ugyanis nem tudták megtankolni autóikat, de még csak vásárolni sem tudtak abban az esetben, ha nem volt náluk elegendő készpénz. A média, a liberális értelmiség, a szabadság szószólói ebben a szent pillanatban épp melyik csatornát nézik? Hol vannak akkor, amikor pusztán származásuk miatt ellehetetlenítenek embereket a világ számos országában?

De nézzük meg a ma oly divatos LMBTQ és Woke mozgalmak prominenseit, a szabadságjogok élharcosait, a civil szervezetek önkénteseit, vagy akár az Amnesty I. vezetőit, hol állnak ki a rendszerszintű, modern rasszizmus ellen? Sehol. Szomorú.

Szomorú az, hogy ma a világon eluralkodhat egy ilyen oroszellenes (NEM Putyinellenes!) hullám, amihez asszisztálnak a kormányzatok, az EU , az USA és úgy kompletten az értelmiségiek jó része. Ezek után talán már fel sem húzzuk a szemöldökünket azon, hogy Csajkovszkij, Prokofjev, Rachmaninov műveket vesznek le a nyugati operaházak műsorairól. Hogy orosz sportolókat, művészeket tiltanak el világversenyekről, koncertektől. Mi járhat vajon a döntéshozók fejében akkor, amikor ki merik nyilatkoztatni magukból ezeket az intézkedéseket? Mélyen „tisztelt” értelmiség, szeretve magasztalt jogvédők, hol a bánatban tetszenek lenni most? Hol vannak a nyilatkozatok, a nyílt levelek, a megmondók megmondásai arról, hogy a világ értelmisége, médiamunkásai elhatárolódnak a rendszerszintű rasszizmustól?

Nem látok ilyeneket.

Derék dolog a kiállás egy „független” ország mellett, sőt határtalanul szívszaggató látni az ukrán zászlókkal teletűzdelt facebook profilképeket, de a helyzet mégiscsak az, hogy a történelemben már oly sokszor elítélt Kollektív bűnösség legújabb hullámának vagyunk szemtanúi. Ráadásul úgy, hogy ehhez nem egy diktatúra vagy egy Apartheid szintű hatalom asszisztál. Ebben nyakig benne van az USA az EU, az ENSZ és a kormányok sokasága. A szemünk előtt zajlik az, amit hitünk szerint már régen ki kellett volna vetnünk magunkból, az értelmiségünk és a médiamunkások teljes kiállásával kellene elítélnünk. Ehelyett apró megjegyzések, kisebb cikkek talán megemlékeznek róla.

Ne feledjük:

„A kollektív bűnösség elve valamely etnikai vagy társadalmi csoport, közösség egyetemleges felelősségre vonása azon a jogcímen, hogy e közösség egyes tagjai ténylegesen (vagy feltételezhetően) jogi vagy erkölcsi értelemben elítélendő cselekedetet hajtottak végre. A kollektív bűnösség alkalmazását tiltják a polgári büntetőjogi elméletek.”

Persze lehet a kákán is csomót keresni, és arra hivatkozni, hogy itt nem bűnösségről, hanem büntetésről van szó, és ezzel akarják úgymond rávenni az orosz népet, hogy hajtsa el melegebb égtájra Putyint és a sleppjét. De ne tévedjünk, a tény mégis csak az, hogy a háború kirobbanása miatt állampolgárokat büntetnek, utasítanak ki diplomatákat, bélyegeznek meg művészeket, sportolókat, külföldi orosz üzletemberek vagyonát zárolják.

Kérdezem a kellő tisztelettel: ez így rendben van elvtársak? Nem elvtársak. Vagyis elvtársak, csak nincs így rendben! Hol olvashatjuk a megtett intézkedések margóján, hogy xy üzletemberrel szemben lefolytatják a minimális vizsgálatot? Hol vannak az ügyészségi eljárások, bírósági döntések, perek? A védekezéshez való jog, az ártatlanság vélelme? Mert tisztelt kartársak ott tartunk, hogy az 50-es évek koncepciós pereihez hasonlatos „eljárásokban” foglalnak le hajókat, ingatlanokat, zárolnak számlákat. Mindezt a Kollektív bűnösség jegyében.

De ne menjünk messzebbre, vizsgáljuk mindezt szűkebb kis Hazánk tekintetében. Jól tudjuk, jól láttuk az évek során, hogy kik azok a belpolitikai megmondó emberek, média és pártpolitikai prominensek, akik a legkisebb jogsértés esetén máris nyilatkoznak a TV-ben, rádióban, de akár az első térfigyelő kamerának is. Ismét csak kellő tisztelettel kérdezem: hol vannak a Fodor Gáborok, Horn Gáborok, az Index és 24Hu újságírók ilyenkor? Hová tűnt ebben a témában hazánk értelmiségi balfele? Mert pedagógus témában, akkugyár témában, Fudan egyetem témájában akkora mellbedobással nyilatkoztak, hogy azt hihetnénk, majd most is kiállnak a vártára, félreteszik pártpolitikai hovatartozásukat és kiállnak a modernkori rasszizmus ellen! Jelentem: francokat!

Az elmúlt egy esztendő alatt talán egy kezemen meg tudom számlálni azokat az összegző cikkeket, megnyilatkozásokat, melyek nyíltan rávilágítottak arra, hogy a XXI. századot úgy éljük most, hogy globálisan üldöztetünk és büntetünk egy népet származása miatt. És az egy dolog, hogy a társadalmak rétegei között e tekintetben széles a nézetkülönbség, van, aki elítéli, van, aki elfogadja ezt a tényt. De könyörgöm, az értelmiségnek, a médiának már csak a jóérzés, az emberség is azt diktálná, hogy fel kellene emelniük szavukat a kérdésben. És itt nyomatékosan rámutatnék arra a borzasztó tényre, hogy mindezt intézményes keretek közé emelte az EU, az ENSZ, a NATO. Barátaim, ti látjátok/halljátok bárhol is az Emberi Jogok Európai Bíróságát megnyilatkozni Strasbourg-ban arról, hogy a nemzetközi szervezetek ellen bírósági eljárást kezdeményeztek? Nem. Csak hallkan jegyzem meg, hogy létezik (még) egy iromány, az „Emberi jogok egyetemes nyilatkozata” , amely egyértelműen elítéli azt, ami most zajlik. Szomorú, de le kell írnom: lassan oda jutunk, hogy a korábban evidenciaként tekintett nemzetközi megállapodások, nyilatkozatok, jogszabályok, melyek keretet adtak az életünk alapvetéseihez, nos ezek értéküket vesztették, lassan annyit sem érnek mint a papír, amire írták őket!

️ Összességében azt gondolom, hogy a zajló háborús konfliktus mindannyiunknak rossz, „minden” állam megfizeti így vagy úgy az árát. És persze értem azt is, hogy egy háború sok minden egyéb kérdést úgymond zárójelbe helyez(het). De abban már korántsem vagyok biztos, hogy ez a felszín alatt zajló globális rasszizmus nem indít el egy olyan lavinát, amely precedens értéket teremt, és később más országokkal, más állampolgárokkal szemben is játszva be lehet majd vetni. Márpedig ezen az úton csak egyszer lehet elindulni, a többit hozza magával a történelem……… "