✍️ A Jogok háborúja lesz Európa első számú problémája
Vekker úr

Az olaj, a gyarmatok, az érdekek és a földért folytatott háborúk időszaka után egy sokkal összetettebb időszakra kell felkészülnünk, amely már jó ideje itt kopogtat az ajtónk előtt. Ez nem más, mint a jogok háborújának időszaka.

Az alábbi gondolatokra az adta az apropót, hogy a minap az Egyesült Államokban érdekütközés miatt hajba kapott három tüntető csoport. Az egyik csapat a vegán célok miatt tüntetett, a másik bagázs a woke/gender neoliberális témában demonstrált, a harmadik (texasi) csoport pedig a konzervatív nézeteket hirdette (család, nemek, gyermekek védelme stb) Természetesen nem kell ahhoz agysebészeti Nobel-díj, hogy rájöjjünk: az érdekek ütközéséből csetepaté kerekedett, de hirtelen.
És ha jobban belegondoltok, és elvonatkoztattok a konkrét témáktól rájöhettek, hogy az elkövetkezendő évek/évtizedek legnagyobb ellentétei és feszültségei két kérdésben fognak a felszínre törni.

1- Az egyik ilyen nagy kérdés a meglévő jogok, az alapjogok és az újonnan szerzett jogok közötti feszültség lesz. Az a helyzet, hogy sok, már meglévő emberi jog évtizedes, évszázados történelemmel rendelkezik, a társadalmak velejébe ivódott és több kevesebb sikerrel működteti a civilizációnkat. Ebbe furakodnak épp be azok az új ideológiák, melyek azonos vagy magasabb jogokat követelnek meg maguknak. Például a woke mozgalmak, a melegek jogai, a házasság és örökbefogadás feltételei, a nemek jogai és még sorolhatnánk. A helyzet az, hogy a neoliberális gondolkodásnak hála, egyre másra oda jutunk, hogy képtelenség úgy integrálni a társadalomba új jogokat, hogy azzal ne gázolnánk bele páros lábban egy-egy már meglévő jogba. Nézzük például a nemiséget, a nők jogait és ezek viszonyát. Szomorúan látom, hogy 2023-ban a női szervezetek nem hallatják eléggé a hangjukat az őket jogaikban sértő transz/gender mozgalmakkal szemben. Hol vannak azok a csodálatos 60-as évek, amikor a női mozgalmak egészen a magas politika szövedékéig elmentek a céljaikkal (nagyon helyesen!) és kiharcolták maguknak a nemiségből, női mivoltukból fakadó természetes jogokat? Megharcolták azokat az évtizedeket, és elértek olyan eredményeket, melyekre méltán lehet (ne) büszke ma minden hölgy. Ehhez képest ott tartunk, hogy síri csönd övezi a transz/gender témában megjelenő anomáliákat. Nem hallatszanak a felháborodott nyilatkozatok annak kapcsán, hogy női sportolókat aláznak le átoperált férfiak a versenyeken. Arról sem zengenek ódákat a vezető médiumok, amikor nőknek kell együtt öltözniük magukat nőnek valló férfiakkal. Gondoljatok bele, ez CSAK egy a sok téma közül, amely előrevetíti a jogok háborújának feszült évtizedeit.

2- Véleményem szerint az elkövetkezendő évtizedek sarkalatos kérdése lesz a kisebbségi jogok témája. A globális világ, de Európa különösképpen adósa ennek az ügynek, hiszen tudjuk, látjuk, hogy sok esetben könnyebb a szőnyeg alá beseperni a nemzeti kisebbségek jogait, mint foglalkozni velük. Persze az okait látjuk. Vegyük például az Európai Uniót. Számára sokkal fontosabb az a téves elgondolás, hogy a kontinens látszólagos békéjének oltárán beáldozza a kisebbségek jogait. Mondván, amíg nem feszegetjük nagy plénum előtt a katalán, székely vagy kurd autonómia kérdését, addig talán megőrizhető lehet Európa békéje. Pedig ez koránt sincs így! Ne legyen igazam, de a következő évtized helyi feszültségeinek túlnyomó többsége ezen okból fog bekövetkezni. Nem kell messzire menni, nézzétek meg Koszovó esetét. Egy mesterséges, Amerikai és Európai befolyás és érdek alapján létrehozott területről beszélünk, melynek megalkotásakor mindent figyelembe vettek, csak épp a környező nemzetek és kisebbségek érdekeit nem. A 90-es évek délszláv kérdésének legnagyobb vesztese Szerbia, az hogy okkal vagy ok nélkül, nos azt most ne keverjük ide. De az tény, hogy a volt Jugoszlávia helyén a Balkánon 8-10 mesterségesen fragmentált államalakulat jött létre, melyek azért nem nevezhetőek nemzetállamnak, mert saját kisebbségeik adott esetben 3-4 másik államban vannak szétszórva. És akkor nem beszéltünk sem a koszovói helyzet hosszú távú megoldásáról, sem a „nagy Albánia” kérdésköréről. Inkább továbbra is folyik a maszatolás, a táki-máki megoldások garmadája, bármi, csak NE KELLJEN rendezni Európa kisebbségi ügyeit. Pedig ezek a feszültségek ott vannak, megvannak, csak a felszín alatt forrnak az indulatok. Nem ok nélkül halljuk a XIX. század közepe óta, hogy a Balkán egy puskaporos hordó. S mindaddig az lesz, míg legalább Uniós szinten komolyan napirendre nem kerül a kisebbségi jogok kérdése.

🦸⚖️ Összefoglalva azt gondolom, hogy a közeli jövő sarkalatos problémája lesz a jogok kérdése. Az a problematika, mely semmi másról nem szól, pusztán arról, hogy egyik-másik jog hogy viszonyul a többihez. Hogyan lehet beilleszteni egy-egy új jogot a már meglévők közé anélkül, hogy a korábbi jogok ne sérüljenek. És hogyan lehet mindezt a kulturálisan oly sokszínű európai társadalmakba plántálni. Jó lesz időben felkészíteni magunkat arra, hogy a háború okai között új szereplőt tisztelhetünk ma már. A Jogok háborúját.

Vekker úr