Az elmúlt napok néhány posztja rávilágított arra, hogy milyen nehéz a realitások talaján maradni legyen az kül és belpolitika. Mert könnyű jobb vagy baloldalon osztani az észt, egy-egy párt árnyékában evickélni, és kapni a pofonokat a másik oldalról.

𝗔𝗸𝗸𝗼𝗿 𝗸𝗲𝘇𝗱 𝗶𝗴𝗮𝘇𝗮́𝗻 𝗶𝘇𝗴𝗮𝗹𝗺𝗮𝘀, 𝗲́𝘀 𝗸𝗶𝗵𝗶́𝘃𝗮́𝘀𝗼𝗸𝗸𝗮𝗹 𝘁𝗲𝗹𝗶 𝗹𝗲𝗻𝗻𝗶 𝗲𝘇 𝗮 𝗳𝗲𝗹𝗮𝗱𝗮𝘁 𝗮𝗺𝗶𝗸𝗼𝗿 𝗻𝗮𝗴𝘆𝗷𝗮́𝗯𝗼́𝗹 𝗸𝗼̈𝘇𝗲́𝗽𝗲𝗻 𝗽𝗼𝘇𝗶́𝗰𝗶𝗼𝗻𝗮́𝗹𝗼𝗱 𝗺𝗮𝗴𝗮𝗱. 𝗠𝗲𝗿𝘁 𝘂𝗴𝘆𝗮𝗻 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗶𝗴 𝗹𝗲𝘀𝘇 𝗽𝗮́𝗿 𝗷𝗼́𝘇𝗮𝗻 𝘁𝗮́𝗺𝗼𝗴𝗮𝘁𝗼́𝗱, 𝗱𝗲 𝗻𝗮𝗴𝘆𝗿𝗲́𝘀𝘇𝘁 𝗼𝘁𝘁 𝗳𝗼𝗴𝘀𝘇 𝗮́𝗹𝗹𝗻𝗶 𝗲́𝘀 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗸𝗲́𝘁 𝗼𝗹𝗱𝗮𝗹𝗿𝗼́𝗹 𝗸𝗮𝗽𝗼𝗱 𝗮 𝗽𝗼𝗳𝗼𝗻𝗼𝗸𝗮𝘁

Pedig az ember eredendően mindig "középen" áll. Így alkottak meg minket, mióta lemásztunk a fáról, vagy kivettettünk a Paradicsomból (mindenkinek világlátása szerint).

Ne feledjétek: mindig ugyanannyi tapasztalatunk lesz, mint ahány kérdésünk! Mert mögöttünk is idő van és előttünk is idő áll, azaz még a létünk is úgy van kitalálva, hogy középen álljunk. Ilyen az ember, ilyen az élet.

𝗘𝘇𝗲𝗸𝗸𝗲𝗹 𝗮 𝗴𝗼𝗻𝗱𝗼𝗹𝗮𝘁𝗼𝗸𝗸𝗮𝗹 𝘂̈𝘇𝗲𝗻𝗷𝘂̈𝗸 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗸𝗲́𝘁 𝘁𝗮́𝗯𝗼𝗿𝗻𝗮𝗸 𝗶𝗻𝗻𝗲𝗻 𝗮 𝗩𝗲𝗸𝗸𝗲𝗿 𝘀𝘇𝗲𝗿𝗸𝗲𝘀𝘇𝘁𝗼̋𝘀𝗲́𝗴𝗲́𝗯𝗼̋𝗹, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝘂𝗴𝘆𝗮𝗻 𝗸𝗼𝗻𝘇𝗲𝗿𝘃𝗮𝘁𝗶́𝘃 𝘃𝗶𝗹𝗮́𝗴𝗻𝗲́𝘇𝗲𝘁𝘂̋𝗲𝗸 𝘃𝗮𝗴𝘆𝘂𝗻𝗸 𝗱𝗲 𝘃𝗮𝗻𝗻𝗮𝗸 𝗼̈𝗻𝗮́𝗹𝗹𝗼́, 𝗸𝗿𝗶𝘁𝗶𝗸𝘂𝘀 𝗴𝗼𝗻𝗱𝗼𝗹𝗮𝘁𝗮𝗶𝗻𝗸 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗸𝗲́𝘁 𝗼𝗹𝗱𝗮𝗹 𝗳𝗲𝗹𝗲́. 𝗘́𝘀 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗮𝘇𝗼𝗸 𝗳𝗲𝗹𝗲́ 𝗶𝘀, 𝗮𝗸𝗶𝗸 𝗺𝗲́𝗴 𝗻𝗲𝗺 𝗷𝗼̈𝘁𝘁𝗲𝗸 𝗿𝗮́, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗮𝘇 𝗲𝗹𝘃𝗮𝗸𝘂𝗹𝘁𝘀𝗮́𝗴, 𝗹𝗲𝗴𝘆𝗲 𝗮𝘇 𝗷𝗼𝗯𝗯𝗿𝗮/𝗯𝗮𝗹𝗿𝗮 𝗶𝗿𝗮́𝗻𝘆𝘂𝗹𝗼́, 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗶𝗴 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝗮𝗿𝗿𝗮 𝗷𝗼́, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗲𝗹𝗵𝗼𝗺𝗮́𝗹𝘆𝗼𝘀𝗶́𝘁𝘀𝗮 𝗮 𝘀𝗮𝗷𝗮́𝘁 𝗼̈𝗻𝗮́𝗹𝗹𝗼́ 𝗴𝗼𝗻𝗱𝗼𝗹𝗮𝘁𝗮𝗶𝗱𝗮𝘁. (y)

Vekker úr