Ukrajna

Mi várható?

Egymásnak eléggé ellentmondó hírek jönnek a frontokról és a még eddig úgy-ahogy viszonylag jó helyzetképet tükröző vojenkorok híradásai is elég zavarosak.

Az ukrán közlések szerint az orosz védelem fő vonalait több helyen is áttörték Robotyine és Verbove között. Ezzel szemben az orosz narratíva az, hogy tartják a védelmi vonalakat. Abban viszont egységesek, hogy mind a két fél saját magát tartja az eddigi műveletek győztesének, a másikat a vereség elszenvedőjének, illetve, hogy olyan veszteségeket okoztak a másik félnek, hogy az már nem is nagyon bírja folytatni a csaták sorozatát.

Az USA EU mellé akkreditált nagykövete a napokban olyan értékelést adott, hogy az orosz hadsereget már a XIX. századi szintre vetették vissza – ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az elöltöltős és fekete lőport használó orosz ágyúk akkor elég jól helyettesítik a már nem is létező rakétáikat és igen hatásosan pusztítják a harcérintkezés vonalától 800-900 km-re eső ukrán mélységi célpontokat. (Mark Gitenstein nagykövet interjúját meg lehet nézni az euronews oldalán).
És, ha már itt tartunk, a továbblépéshez legalább két igen lényeges momentumot kell tisztáznunk még akkor is, ha pontos adatokat nem tudunk megadni. Az egyik a hadiipari kapacitások képességei, a másik pedig a veszteségadatok. Mégpedig azért, mert ezek mutatják azt, hogy hol tart az ukránok támadó művelete, továbbá azt, hogy milyen jövőbeni képességek állnak a felek rendelkezésére a háború folytatására.
Nyilvánvalóan a Gitenstein-féle értékelésekkel nem nagyon tudunk mit kezdeni, mivel azok igencsak messze vannak a valóságtól. A probléma ezzel a nézőponttal nem is az, hogy nem a valóságot tükrözik, hanem az, hogy ugyan nem a valóságot tükrözik, ám igen sok amerikai döntéselőkészítő számára mégis ezek jelentik a jövőbeni döntések alapjait. (Csak zárójelesen: az meg már kib@szott nagy gond, amikor a saját hazugságainkat magunk is elhisszük. Aki meg erre rávilágít, az rögtön oroszbérenc lesz).

Tekintve, hogy a hadiipar a gazdaság szerves része, csak villantásnyi info erről a területről (figyelem: nem orosz propaganda következik, ukrán szakíró cikkéből idézek az ekonomicseszkaja pravda 2023. szeptember 4-i számából: „Az előrejelzések szerint Oroszországban az olajtermelésnek 30 százalékkal, a GDP-nek 15 százalékkal, az importnak 50%-kal kellett volna visszaesnie. Ez azonban nem következett be. Mi a baj?
Az Orosz Föderáció továbbra is ugyanannyit keres, mint a háború előtt. Miért nem hatnak a Kremlre a nyugati országok szankciói? – veti fel a fő kérdést Bogdan Mirosicsenko. Persze, mivel nem érti, hogy egy hatalmas nyersanyag bázissal és viszonylag korszerű feldolgozóiparral rendelkező ország esetében máshogyan hatnak a szankciók, egyszerű választ ad: mert a nyugati államok nem elég kemények a külkereskedelmet sújtó szankciók alkalmazásában, túl sok a kompromisszum. Az viszont érdekes megállapítás tőle, hogy az orosz állami bevételek nagysága eléri a 2021. február 24. előtti szintet. Az orosz külkereskedelem nem szenvedett végzetes csapásokat – állapítja meg. Sőt! Az Orosz Föderáció kereskedelmi mérlege 2023 első félévében +57 milliárd dollár volt, ami csak 15%-kal kevesebb, mint 2021 azonos időszakában. Mivel Oroszország még mindig több árut ad el, mint amennyit vásárol, a központi bank képes feltölteni a tartalékait. Az orosz intézmények már 150 milliárd dollár értékben halmoztak fel új külföldi eszközöket a szankciórendszer alatt. Bár a szankcióknak sikerült befagyasztaniuk Oroszország háború előtti tartalékkészleteinek jelentős részét, az új áramlásokat nem tudták megállítani.
Bizony, ha már az ukránok is arra panaszkodnak, hogy a szankciók nem érték el az eredeti céljukat, sőt, tovább nőttek az orosz tartalékok, akkor csak csodálkozni lehet azokon, akik továbbra is azt hajtogatják, hogy jók ezek a szankciók. (Persze, az USA-nak kifejezetten jó. No, és Európának is jó? Azon a német elemzőn (Julian Hinz) meg szánakozva mosolygok, aki azt hajtogatja: lehet, hogy Németországnak fájnak a szankciók, de az oroszoknak jobban fájnak. – Nem viccelek, tényleg ezzel érvelt. Mintha nem lenne mindegy, hogy csak kicsit rúgnak tökön, vagy nagyon – egyformán fáj az.)

És, akkor e kis kitérő után merüljünk alá a részletekbe, nézzük meg, hogy az orosz hadiipar felélesztése és termelési kapacitásai milyen eredményeket hoztak. Elöljáróban annyit, hogy a szektor munkaerőigénye megnőtt, 2022-ben 400 000 fővel foglalkoztatott többet, mint az azt megelőző évben. És meg kell említeni még egy fontos elemet is: a legnagyobb hadiipari konglomerátum, a Rostec lényegesen nem változtatta meg a hadiipari termékek-polgári célú termékek arányát, a polgári célú termelés az össztermelés 46%-át teszi ki (ez egy százalékkal alacsonyabb, mint 2021-ben volt). (Ezen persze lehet csodálkozni. Ám, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Rostecnek importhelyettesítő termelésre is át kellett állnia, akkor talán már nem annyira hihetetlen ez az arány. És ez azt is jelenti, hogy az orosz gazdaság nem állt át hadigazdálkodára. Lényeges momentum, bármennyire is egyszerűnek tűnik.)
És akkor jöjjön néhány szám. 2023 első öt hónapjában (frissebb adatot nem találtam) 600 db új és felújított harckocsit adtak át az üzemek a védelmi minisztériumnak. Amennyiben ezt a termelési ütemet tartani tudják, akkor 2023-ban ez összesen valamivel több, mint 1300 db harckocsit fog jelenteni. (Medvegyev márciusban 1500 db harckocsiról beszélt). Gondoljunk bele, micsoda mennyiség ez: havi 120 db harckocsi. Melyik európai vagy amerikai üzem képes ezt a mennyiséget produkálni? 1300 db harckocsi az kb. 42 harckocsi zászlóalj. Ez valószínűleg harctéri veszteség pótlására lesz elegendő ebben az évben – bár, új összfegyvernemi hadseregeket is építettek a meglévők mellé, legalább hármat. Vagyis, új harckocsi zászlóaljak és ezredek szervezése is megtörténhetett már. És, ha tartani tudják ezt az ütemet, jövő évben ennyi harckocsi pont két harckocsi hadsereg harckocsival történő ellátására lesz elegendő. A fejlődés iránya is adott náluk: 2023-ban eddig negyedévenként 400 db harckocsimotort gyártottak le a T-90 típusú harckocsihoz.
Ami az IFV-ket illeti: szeptember 7-én újabb szállítmány BMP-3-at adott át a Kurganmaszavod a védelmi minisztériumnak (armyrecognition.com) megjegyezvén, hogy a gyár az idei év első nyolc hónapjában az előző évi teljes kibocsátás 120%-át állította már elő.
Jó ez nekünk, európaiaknak? Kb. egy évvel ezelőtt írhattam azt, hogy Oroszország gyengítése helyett Oroszország erősödését látjuk: a hadiipart felfuttaták, képesek nagy tömegben a harcoló csapataik igényeit kielégíteni, képesek a gyors alkalmazkodásokra és egy teljesen más, felduzzasztott, harci tapasztalatokkal rendelkező haderőt építettek ki, olyan tábornoki és tisztikarral, amelynek minden eleme és szintje (parancsnokok, törzsek, stb.) harctéri jártassággal, szakértelemmel és szaktudással rendelkezik.
Vissza a hadiiparhoz: a fősodrú médiába nem nagyon jönnek át azok az információk, amelyekből az a következtetés vonható le, hogy az orosz hadiipar kb. három havonta új fegyverrendszerekkel jelentkezik be. Másképp szólva felgyorsították a katonai innováció ütemét is. 2024-2025-re tervezett megrendeléseket hoztak előre ez évi teljesítési kötelezettséggel.
Pont egy évvel ezelőtt a The Insider (2022. aug. 30.) azt írta, hogy 2022 végéig az oroszoknak elfogynak a harckocsijaik, a tüzérségi eszközeik és a tüzérségi lőszerek. Jó, hogy megvan nekünk az internet végtelen emlékezete és fel tudjuk idézni ezeket a jóslatokat. Hát, nagyon úgy néz ki, hogy nem fogytak ki semmiből sem.
Az ukrán hírszerzés legfrissebb értékelése szerint (szeptember 4.) „…az orosz katonai-ipari komplexum jelenleg a régi szovjet berendezések újbóli üzembehelyezésére és lehetőség szerint korszerűsítésére vagy helyreállítására összpontosít. Az új fegyverek gyártásának, illetve a meglévők korszerűsítésének lehetőségei jelentősen csökkentek az Orosz Föderációban a szankciók bevezetése miatt…. Valójában az oroszoknak komoly problémáik vannak a modern optikával, elektronikával, chipekkel és áramkörökkel. És ma már nincs olyan beszerzési forrás, amely lehetővé tenné számukra, hogy megoldják ezeket a problémákat.”
Ezzel az ukrán nézettel szemben áll Medvegyev minapi nyilatkozata, aki szerint viszont az orosz védelmi ipar teljes mértékben ki tudja elégíteni a fronton harcoló haderő szükségleteit.
Nekem nem tisztem eldönteni, hogy kinek van igaza. Csak azt látom, hogy a frontokon egy olyan orosz hadsereg harcol, amely fegyverzettel, lőszerrel saját ipari bázisából el van látva (btw. ukrán források szerint is ugyan csökkent az oroszok által felhasznált tüzérségi lőszer mennyisége, ám még mindig kb. 20 000 db 100 mm űrméret feletti lőszert lőnek ki naponta, ami kb. négyszeresen haladja meg az ukrán lőszerfelhasználást). A mikroelektronikai cuccokhoz pár adalék: az optikai és elektro-optikai eszközök gyártása már 40-70%-kal haladja meg az előző évi mennyiséget (Rosztat 2023. aug. 3-i adat); az oroszok üzembe helyezték a világ 5. legnagyobbjának számító szuperszámítógépet (hát, biztosan jó sok mosógépből lopták ki a chipeket ehhez); Nyizsnyij Novgorodban létrehozták az első oroszországi lézer-litográfiai berendezést, amely a nanométeres tartományú mikrochipek gyártásához elengedhetetlen (állítólag az első eredménye a 7nm elérése volt). (Ez még nem tömegtermelés, az alfa és a béta berendezések előállítása 2024-2026-ban várható – de ez is mutatja az irányt). (Fogalmam sincs, hogy mi ez a lézer-litográfiai berendezés, egy IT-kocka bizonyára tudja, hogy mi lehet a jelentősége ennek).
Az ukrán hadiiparról nem nagyon van mit mondani. Nem létező elem. Vannak ugyan olyan állítások, hogy saját kutatási és gyártási bázis alapján nagy hatótávolságú rakétaeszközök terén értek el eredményeket, illetve a dróngyártásban is jeleskednek, ám ezeknek tömeges hatása nincs sem az orosz stratégiai mélységre, sem a hadműveleti mélységre.

Vessünk egy pillantást a veszteségekere, is. Elég nehéz ügy ez, mivel mind a két fél szigorúan titkos minősített adatként kezeli ezeket. Lehetnek és vannak is azonban kiinduló pontjaink. No, ezekbe nem számítom be sem az ukrán, sem pedig az orosz hivatalos forrásokat. Az USA közelmúltbeli közlése sem bír relevanciával számomra (emlékeztetőül: az amerikaiak 500 000 főre tették a KIA és a WIA együttes veszteségeket megjegyezvén, hogy az orosz KIA ebből 120 00 fő, az ukrán pedig 70 000 fő). Nem számolok továbbá azon elemzők véleményével sem, akik hasukra ütve megállapítják, hogy a két fél veszteségadatai közel azonosak.
Mégis, miből lehet kiindulni? Tg csatornákon több olyan képes beszámoló volt kisebb ukrán településekről, ahol a saját katona halottjaik fényképeit egy hősi táblán helyezték el. A halott katonák a település összlélekszámának a 0,8%-át tették ki. Ez ugyan nem reprezentatív adat (nagyobb városokban ez nem szokás), ám kiinduló pontnak jó. Ukrajna 2021-es populációja is elég jól megbecsülhető (pl. a munkaügyi hivatal 2022 májusi elemzése alapján), ami kb. 33-35 millió főre jön ki. Ha erre rávetítem a 0,8%-os veszteségrátát, akkor a KIA 264 000-280 000 főre jöhet ki. A hadköteles korúak esetében a veszteségráta persze, lényegesen nagyobb. Szintén a munkaügyi hivatal fentebb említett jelentése szól arról, hogy a munkakorú populációból egy millió főt hívtak be katonának. Ebben a halmazban a veszteségráta már 26-28%(!!!) lehet.
A The Times szeptember 4-i számában (Ukraine counteroffensive: ‘I’m ready to die . . . 90% of the guys here will die too’) a 47. (Magura) gépesített lövész dandár egyik katonájának a beszámolóját idézik a dandár veszteségeiről, azt közölve, hogy a veszteség négy számjegyű. Ez is visszafejthető. Először is nézzük meg a dandár szervezetét és létszámát. Három gépesített lövészzászlóalj, egy harckocsi zászlóalj, két önálló rohamzászlóalj, 1-1 műszaki, javitó és logisztikai zászlóalj, egy csapatfelderítő század. A gépesített lövészzászlóaljak létszáma könnyen kiszámítható: 31 db Bradley IFV összesen 279 katonát tud szállítani. Zászlóalj törzs, aknavető üteg, ellátó szakasz, stb. további max. 106 fő. Vagyis, a 3 gépesített lövészzászlóalj összlétszáma 1155 fő. A harckocsizászlóalj létszáma 314 fő. Nehezebb dió a dandár állományába tartozó 1. önálló rohamdandár és a 25. önálló rohamdandár létszámviszonyainak a megállapítása. Szervezeti táblát ezekre nem találtam így egy elvi állománytáblából indulok ki. Ez alapján egy önálló rohamzászlóalj létszáma kb. 400 fő lehet. A dandár harcoló állománya tehát összesen kb. 2300 fő. A további harcbiztosító és harctámogató létszám 1200 fő. Így a 47. gépesített lövészdandár teljesen feltöltött állománya max. 3500 fő. Ha csak a négyszámjegyű veszteség alsó határát veszem, az 1000 katona veszteség – ráadásul ennek túlnyomó többsége a 2300 fős harcoló állományból kerül ki. Nyugaton kiképzett, válogatott (önkéntesekből kiválasztás útján történt a dandárba a toborzás), magas harci morálú katonákból álló, nyugati fegyverzettel és harcjárművekkel ellátott dandárról van szó. Egy kiragadott példa abból a tucatnyi dandárból, amelyek a zaporozsjei frontszakaszon véreznek el. Ne legyenek kétségeink, a többi dandár is hasonló veszteségeket szenvedhetett, illetve szenvedhet el a rohamok egymást követő hullámaiban. A nyugati fegyverzettel és harcjárművekkel felszerelt dandárok emberveszteségeit ráadásul pótolni sem tudják, hiszen nincsen kiképzett állomány ezekre a fegyverrendszerekre. Ez rövid távon egyértelműen azt is jelenti, hogy az ilyen dandárok a harcképességüket el fogják veszíteni. Ráadásul az eszközállomány vesztesége is rendkívül nagy.
Jöjjenek az orosz veszteségadatok. Ebben számos csalafintaság van, aminek a lényege, hogy a politikai vezetésnek mivel kell elszámolni a társadalom felé. Az ukrán politikai vezetés számláját a teljes ukrán KIA+WIA terheli – ez összesítve elérheti akár a 800 000 főt is. Az orosz oldalon más a helyzet. Külön számolják a reguláris erők veszteségeit, és ez az, amivel az orosz vezetésnek el kell számolni. A veszteségek ezen halmazába nem tartoznak bele – jobban mondva nem számítják bele – a különböző magán hadseregek veszteségei (nem csak a Wagner PMC volt és van a frontokon, hanem a Z-Sturm, valamint a Gazprom és a Rostec önkéntesekből toborzott zászlóaljai is), a volt DPR és LPR hadtesteinek a veszteségei, a megszállt területeken sorozott és toborzott állomány veszteségei, a csecsenek veszteségei. És nagy a gyanúm, hogy a haderő személyi tartalékát képező BARS zászlóaljak veszteségeit sem ebben a könyvben tartják nyilván.
És akkor mi marad? A Mediazona és a BBC orosz szolgálata független számolásának eredménye: 2023 augusztus 23-i állás szerint a hadjárat teljes időtartama alatt a reguláris haderő KIA vesztesége 30 698 fő (ez nevekkel, temetői könyvekkel igazolt adat). A Mediazona a Meduza hírportállal együtt végzett független kutatása szerint (ez becslés) 2023 május végéig az orosz veszteség (KIA) 47 000 fő lehetett.

Nos, hát akkor, a fentiek tudatában a kérdés ismét: mi várható?
- Az orosz hadiipar a nyilvánosságra hozott adatok alapján képes a front szükségleteinek az ellátására (még úgy is, hogy Irántól drónokat szerzett be és Észak-Koreával valamiről a legfelsőbb szinten fognak tárgyalni).
- Az orosz hadiipar alkalmazkodása a front szükségleteihez megfelelő, sőt, innovatív.
- A fronton lévő orosz csapatok alkalmazkodása az állandóan változó harci körülményekhez teljesen más, mint amit az amerikai hadijátékok eredményei mutattak. Ez mindenképpen meglepetés, ami a korszerű összefegyvernemi harcban előnyt jelent.
- Az orosz humán erőforrás utánpótlását az orosz fél további részleges mozgósítás nélkül megoldotta. Olyannyira, hogy az új szerződéses katonák (augusztus végéig 280 000 fő jelentkezett) egy részét tartalékállományba kellett helyezni.
- Az orosz fél új összfegyvernemi hadseregeket vonultatott fel a frontokra (a „DNYEPER” hadseregcsoporthoz a 18. összfegyvernemi hadsereget, a „ZAPAD” hadseregcsoporthoz a 25. összfegyvernemi hadsereg részeit.
-

A frontok helyzetéről röviden.
- a lényeget illetően csak egy frontszakaszról érdemes szólni, mégpedig a zaporozsjei frontvonal fő csapásirányáról, az Orihiv-Robotyine-Tomak tengelyről. Ukrán közlések szerint nagy eredményt értek el azzal, hogy sikerült a biztosítási öv leküzdése után a fő védelmi vonalat is áttörni.
- Ezt a közlést célszerű némi kételkedéssel fogadni. Miért? Mert ha így lenne, akkor megváltozott harci tevékenységeket kellene látnunk, de nem látunk ilyet. Továbbra is a viszonylag kisebb összetételű és főként gyalogos erőkből álló rohamokat látjuk. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mégis, mi mást kellett volna észrevennünk. Hát, kb. azt, hogy ha igaz lenne az ukrán állítás, akkor most kellene jönnie a nagy létszámú páncélos erők mindent elsöprő támadásának az ellenség mélységébe.
- Az ukrán fél az eredmények hajszolása érdekében a frontszakaszon bevetette a hadműveleti tartalékát, amelyet lényegében az áttörés utáni siker kifejlesztésére tartalékolt. Még ha sikerül is az áttörés, a kérdés az, hogy milyen erőkkel fogja a támadást tovább vinni.
- A frontszakaszra az orosz fél a „DNYEPER” hadseregcsoport állományából átdiszlokálta a 49. összfegyvernemi hadseregét és a 7. légideszant hadosztályát, a „ZAPAD” hadseregcsoport állományából pedig a 41. összfegyvernemi hadsereget és a 76. légideszant hadosztályt. A frontszakaszt védő „VOSZTOK” hadseregcsoport, amelynek eredeti létszáma kb. 85 000 fő volt, jelentősen megerősödött. A pihent és feltöltött két összfegyvernemi hadsereg és két légideszant hadosztály megjelenése a frontszakaszon két dolgot jelenthet: a.) valóban meggyengült az orosz védelem, amit sürgősen meg kellett erősíteni; b.) az ukrán erők a tartalékaik végére értek és az oroszok ellencsapásra készülnek. Nem vagyunk a helyszínen, nem látjuk át a helyzetet, így eldönteni sem tudjuk, hogy melyik opció lehet a tényleges helyzethez közeli.