INNEN MÁR MENNI FOG A DOLOG

Egy héttel ezelőtt Olexander Tarnavszkij dandártábornok egy jelentős ukrán áttöréstől számolt be a Guardian hasábjain.

(https://www.theguardian.com/world/2023/sep/02/everything-is-ahead-of-us-ukraine-breaks-russias-first-line-of-defence-in-stronghold)

A Tarnavszkij interjú legérdekesebb megállapítása az volt, hogy az ukrán hadsereg túl van a dolgok nehezén és innen már menni fog a dolog

Hogy pontosan mit törtek át és hogy áttörés helyett csupán egy különleges műveleti egység beszivárgásáról van-e szó, továbbra is vita tárgyát képezi az elemzők között.

Azóta eltelt egy hét és semmi sem változott.

A kérdés az, hogy miért?

A taktikai szinten ennek számos oka van, de a valódi okot a műveleti szinten kell keresnünk.

Ha megvizsgáljuk az orosz csapatok elhelyezkedését, akkor a front teljes hosszában egy igen széles, összefüggő "falat" látunk. Ezen a falon igen kevés hézag van, az egyik furamód pont az orihivi szektorban, ahol az ukránoknak a legmélyebbre sikerült behatolni. A hézag mindkét oldalán igen jelentős orosz csapatösszevonásokat látunk.

Hogyan lehet ezt megmagyarázni?

Az egyik magyarázat, hogy az oroszok újra "benézték" és hanyagságból pont a legveszélyeztetettebb szakaszt hagyták üresen.

A másik magyarázat, hogy az oroszok megpróbálják azt ami eddig még egyik félnek sem sikerült ebben a háborúban. Egy műveleti szintű katlan létrehozását.

Mivel az ukrán hadvezetés teljesen tisztában van egy túlságosan mély és túlságosan keskeny ék sebezhetőségével, az erőfeszítéseik az ék kiszélesítésére illetve biztosítására irányulnak mindkét szárnyon.

A kérdés az, hogy a szkanderben a politikai ambiciók és a katonai realizmus között, melyik fog felülkerekedni.