A világ személygépkocsigyártói fejlesztésre és gyártásra 1200 milliárd dollárt fordítanak a következő 10 évben. Ez egyrészt nem feltétlen organikus okokból és módon történik az EU-ban, ahol közjogi (politikai) eszközök térítik el a piacot az erőszakos elektrifikáció felé. Másrészt ez a hatalmas szám elég egyenlőtlenül is oszlik meg a világban. A legtöbb minden ugyanis keleten, sőt Kínában történik. Európa hagyományos autóipara rovására is.

Miért kínai? A ma futó elektromos járművek 90%-át Kína gyártja. A lítiumionos akkumulátorok 70%-át gyártja (USA: 10%); a lítiumfinomítás 80%-a, az akkumulátor cellakapacitás-gyártásának 77%-a az akkumulátor alkatrész-gyártás 66%-a kínai (Bloomberg). Európa eddig nem is játszott a pályán, minden ami történt, kínai.

Nem az a kérdés, hogy lesz-e akkumulátor-forradalom, ahogy az sem, kellenek-e kínai akkuk és akkugyárak hozzá. Az országok között épp ezért már öldöklő harc kezdődött a lehetséges kínai gyártókapacitásokért: az európai országokat is ideértve. Senki sem akar lemaradni, nekünk sem szabad.

️A helyes kérdés az, hogy ha már van ilyen-olyan okokból, akkor hogyan kell JÓL CSINÁLNI Magyarországon.
Ebben a jognak és szabályozásnak kiemelt feladata van. Javaslataim:

- Világos felelősségi pontok kellenek a GDP 15-20%-a fölé is növő új iparág állami (jogalkotói, felügyeleti, végrehajtói) kontrolljához, akár önálló államtitkársággal (mint korábban Paks2 kiemelt projekt esetén!) vagy kormánybiztossal. Tapasztalat, hogy ahol nincsenek világos, a meglévő feladatoktól-leterheltségtől elválasztott, külön definiált FELELŐSSÉGI körök, ott könnyen elveszik a döntéshozatal.

- Újra kell gondolni-gombolni a szabályozási környezetet, szigorú környezetvédelmi engedélyezési rezsimet kell kialakítani a kétségkívül uj technológiákkal kapcsolatos gyártási folyamatok számára. A mostaninak a kereteit akkor találták ki 25 évvel ezelőtt, amikor még nem is álmodtunk lítiumionos villamosenergia-tárolókról, sem akkus villanyautókról.

- A nyilván nem akkugyárakra kitalált hatósági, vizsgálati, laboratóriumi kapacitásokat és szabályokat is felül kell vizsgálni, növelni kell, akár egy speciális egyablakos szuperhatóságot hozva létre a hazánkba települő akkuipar közigazgatási hatósági felügyeletére.

- Segíteni kell az értékláncok, logisztika, kapcsolódó szolgáltatások egymásra találását. Sőt, a kialakulását (az elektromos autók teljesen új értékláncot fognak eredményezni, mint a hagyományos autóipar, gondoljunk csak a beszűkülő szerviz-lehetőségekre!) - méghozzá kontrollált mederben, akár mintaszerződések, ajánló szabályok kialakításával.

- Fokozott figyelmet kell fordítani a megtelepedő új iparág energiaigényére (víz, áram). Az iparral együtt a jelenlegi 42 TWh-ról 60 TWh fölé növő össz-áramigény nagyon komoly rugalmassági, kiszabályozási, kiegyenlítőenergia-feldatokat fog pár éven belül okozni, ami egy kiemelt terület kell legyen, hogy ne húzza el az ipar a hazai villamosenergia-termelést, és ne is a végtelen pénznyelő közcélú hálózat tűzoltásszerű toldozását-foltozását eredményezze.

- Bár az EU-nak van irányelve az akkuk visszagyűjtésére, de azért jelenleg erősen kiforratlan a használt akkumulátorok kivonása, bontása. Ezt az EU-s szabályok részletezésével saját, nemzeti hatáskörben kell szabályozni a lehetséges mértékben.

Ezek csak reflexiók a dugóban araszolva, tévé és tárgyalás közt, biztosan van még pár. De a lényeg: ne az akkugyárakat utáljuk, amik kellenek, és versenyt fut értük Franciaország, Spanyolország, Németország, a régiónk, a világ:

hanem fogjuk meg a feladatot, és csináljuk jól.