Fodor Gábor tévedése – avagy lejárt az „egyrészt-másrészt” értelmiség ideje

Azt gondolom Pintyőkéim, van az a pont, amikor az ember már nem elemez, hanem ködösít. A cikkem főszereplője is ezt teszi.....

Fodor Gábor sokan olyan közéleti szereplőnek tartják, akire jobbról és balról is érdemes odafigyelni. Én is szívesen meghallgatom. Akkor is, amikor a liberalizmust időnként úgy csavarja, mint nagymama a felmosórongyot. De van egy rossz hírem.

Az „egyrészt-másrészt” értelmiségi politizálás ideje lejárt!

Amikor minden mondat előtt háromszor körülnézünk, nehogy véletlenül legyen benne egy felismerhető álláspont. Amikor már ég a ház, de az elemző még azon gondolkodik, hogy egyrészt valóban meleg van, másrészt viszont a tűznek lehetnek pozitív hőtechnikai tulajdonságai is. Na, ebből a mismásolásból van elegem.

Az elmúlt nagyjából száz napból két Fodor-megszólalás különösen megmaradt bennem.

1️⃣ „Meg kell várni a Tisza-kormány irányvonalát…”

MIT KELL MÉG MEGVÁRNI, GÁBOR? A KARÁCSONYT?

Magyar Péter egyetlen mondattal kipenderítette Sulyok Tamást a székéből, hozzányúlt a választójoghoz, belenyúlt az Alkotmánybíróság működésébe, és még a visszamenőleges jogalkotással is sikerült megcsiklandozni a jogállamot.

Erre Fodor Gábor nagyjából a TISZA Budapest nyolcvanadik napján közli:

👉 meg kell várni, milyen lesz a kormány irányvonala.

Drága Fodor úr! Ez már az irányvonal.

Ha a vonat nyolcvan napja robog Miskolc felé, akkor a ceglédi állomáson talán már nem kell összehívni egy értelmiségi kerekasztalt annak eldöntésére, hogy vajon merre megy!

Ha ezek után egy politikai elemző még mindig az „irányvonal kialakulását” várja, akkor tényleg ideje lehet egy nyugodtabb kutatási területet választani.

Mondjuk:

„A használt falevelek újrahasznosításának társadalompolitikai összefüggései.” Írhatna erről egy esszét Fodor Gábor.
Abban legalább kisebb az esélye annak, hogy állást kell foglalni.

2️⃣ Orbán Anita és a külpolitikai „sikertörténet”

Na, itt már tényleg megvakartam a fejem.

Fodor Gábor ugyanis több műsorban is arról beszélt, hogy a Tisza-kormány egyik sikeres területe a külpolitika, Orbán Anita pedig szép eredményeket ért el. Hol? Komolyan kérdezem.

Mert lehet, hogy én rossz külpolitikát nézek.

Szerintem ugyanis Orbán Anita eddigi teljesítménye alapján inkább belügyér, mint külügyér. Mert külügyi eredményt nagyítóval is nehéz találni. Nézzük, mit nevez akkor sikernek Fodor Gábor:

- A Duna vízszintjének ügyében az északi szomszédainknál látványos áttörést nem láttunk – Szlovéniába azért sikerült eljutni.
- Az uniós kötelező körökön túl hol vannak a komoly kétoldalú tárgyalások és kézzelfogható eredmények?
- Orbán Viktor pártelnökként hamarabb jutott el a Fehér Házba, mint a magyar kormány hivatalos képviselete.
- Oroszországgal több mint száz nap alatt sem sikerült érdemi diplomáciai kapcsolatot kialakítani.
- A kárpátaljai magyarok jogainál Ukrajna ígéretei ellenére sem látni áttörést.
- Az ENSZ irányában közben sikerült újabb konfliktust összehozni az orosz kérdés miatt.
- És továbbra sem látjuk Magyarországon egymásnak kilincset adni a komoly külföldi delegációkat.

És erre érkezik az értelmiségi megfejtés:

„Szép sikerek.”

Pintyőkéim, akkor én kérek elnézést. Ha ez a siker, akkor lassan a semmittevésből olimpiai számot rendezhetünk.

És itt nem is elsősorban Fodor Gáborról van szó.

Hanem egy jelenségről.

Arról az értelmiségi közegről, amelyik mindenáron elegáns akar maradni. Finoman fogalmaz. Mérlegel. Árnyal. Relativizál. Hozzáteszi az „egyrésztet”, majd gyorsan a „másrésztet”, nehogy valaki véletlenül megtudja, mit is gondol valójában. Pedig vannak helyzetek, amikor az árnyalás már nem bölcsesség. Hanem menekülés az állásfoglalás elől.

Lehet még évekig stúdiókban üldögélni, podcastokban hümmögni és publicisztikákban körbemagyarázni a világot.
Csak közben a társadalom egyre kevésbé kíváncsi arra, hogyan lehet nyolc mondatban úgy elmondani valamit, hogy a végére se derüljön ki, mit gondolt a szerző.

Az emberek világos beszédet akarnak. Csak tessék végre mondani valamit.

Mert az „egyrészt-másrészt” értelmiség ideje szerintem lejárt.

Vekker úr