Tüntetést szervezni nem egyszerű, nem olcsó és nem egyszemélyes műfaj. A francia elnök életellenes politikája - a magzatgyilkosság jogának alkotmányos elismerése és Európa-szintű elismertetése, valamint a bennünket is a harmadik világháború rettenete felé sodró kijelentései ellen tiltakozva - megtapasztaltuk mindezt.

Szomorú volt a felismerés, hogy azok az orgánumok (tisztelet a kivételnek!) sem tartották érdemesnek, hogy hírt adjanak demonstrációnkról, akik a kétfarkú kutyák idétlenkedéseitől kezdve a radikális állatvédők bizarr performanszain keresztül mindenről beszámolnak.

Az emberi élet védelme az anyaméhben és fiaink védelme egy fenyegető háborútól mégsem volt közlésre érdemes téma. A közmédiának sem.

De minden erőnket és kreativitásunkat bedobva mintegy háromszáz életszerető honfitársunkkal mégiscsak összegyűltünk március 25-én Franciaország budapesti nagyköveti rezidenciája előtt, hogy lelkiismeretünk hangjára hallgatva innen is üzenjünk Macron elnöknek: az életet nem kioltani, hanem tisztelni és oltalmazni kellene!

Mostanság új, fogadatlan pró(vo)kátorok vonulnak utcára, óriási színpadokon, gigantikus hangszórókból, hatalmas médiafigyelem közepette és jól szervezett, láthatatlan stábok munkája mellett, ki tudja honnan guruló pénzekből kívánják minden felhatalmazás és bármilyen valamirevaló program nélkül megdönteni a fennálló rendet.

Ez a veszélyes szemfényvesztés - legújabban egy családját tönkretevő, bosszvágytól vezérelt, bomlott elme ködös vagdalkozása - azonban betölti a szomorú állapotokat mutató közéleti teret.

Van okunk az elkeseredésre.

De az igazság - Húsvét idén is ebben erősített meg - nem mennyiségi kérdés!

/Ezért a kisfilmért pedig köszönet fiamnak, aki egyetemi órája helyett eljött forgatni, hogy legalább nyoma lehessen a kiállásunknak.)

Axioma, Hetek, Védett Társadalom Alapítvány, Gyermekjogokért Egyesület, Szent István Intézet